Zöld lámpa?

Az előző cikkemben a Koronavírus Ellátó Központ ápolónőjével, Frei Rékával készítettem interjút, amelyben az egyik kérdésem a mentálhigiénével volt kapcsolatos.

Réka a válaszában kitért arra, hogy milyen fontos, hogy figyeljünk a belső énünkre, illetve megismerjük azt. Ez a válasz nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis elgondolkodtató az a tudat, hogy lehet, hogy sokan nemhogy nem figyelnek arra, hogy mit üzen a testük, – ami még fontosabb a lelkük, hiszen valamennyien tudjuk, hogy milyen hatással van a lelki hogylétünk, a testünkre, a testi egészségünkre – de még csak nem is ismerik önmagukat.

Mindenkire eltérő hatással volt, és van ez az időszak, de egy komponens biztosan közös bennünk, mégpedig az, hogy valamilyen folyamatokat a jelenség elindított bennünk, például a személyiségünk vonatkozásában.

Na de miért Zöld a lámpa?

zold-lampa

Akik követik a híreket, vagy csak a közösségi oldalak (fél)aktív tagjai, biztosan értesültek róla, hogy vidéken lazítottak a szabályokon és eltörölték a kijárási korlátozást. Egyre több üzlet, bolt, étterem, kávézó kitárta kapuit, és ennek hatására egyre több ember özönlött az utcákra.

Én, személy szerint, és tudtommal elég sok ismerősöm önkéntes karanténba vonult a vírushelyzet kihirdetését követően. A „muszáj” mindenki számára nagy úr, ezért bizonyos helyeket nekem is meg kellett látogatnom, de minden egyes utam előtt, egy eddig számomra teljesen idegen és frusztráló érzés kerített hatalmába. Nehezen vettem rá magam, hogy elhagyjam a biztonságot jelentő lakást és egy háborús helyzethez hasonló – érzéseket kiváltó – környezetbe lépjek. A szabályok enyhítése után azonban magam is kimerészkedtem, ugyan kisebb és kevésbé magabiztos léptekkel, de megtettem.

Reggel 9 – kávé – napsütés. El kell mennem a postára. Kilépve az ajtón szembesül az ember azzal a ténnyel, hogy valóban tavasz van. Virágillat, a nap melege az arcodon, ahogy a langyos szellő meglibbenti a hajad, a méhek zümmögése a füledben.  Ez a tavasz. Aztán indulás előtt felhúzom a maszkot, és az előbb említett szívmelengető érzet lassan átalakul, és minden léptemmel egyre távolabb hagyom magam mögött.

Amikor a Zöld, inkább Narancs

Ahogy haladok a célpontom felé, egyre több emberrel találkozom. Van, aki a korlátozás feloldását követő szabályoknak eleget téve, maszkkal halad el mellettem. Itt megjegyezném, hogy szebbnél szebb és kreatívnál kreatívabb darabokkal találkozhatunk már, sokan az öltözékükhöz, vagy a stílusukhoz passzoló maszkokat is hordanak. Sokan viszont nem hordják az elsődleges védelmi funkciót betöltő eszközt, ami szerintem már egyébként mindenki számára elérhető, vagy elkészíthető lenne. Érdekes megfigyelni az emberek reakcióját, valamint a saját reakciónkat is akkor, amikor melléjük érünk. Az egészen kis „c” betűtől a nagy „C-ig, mindenféle „elkerülési méret” megtalálható a stratégiai palettán. Létezik egy másik tábor is, akik a hagyományos – hazánkra is jellemző – mentalitás szerint, fél centire, viszont azt tökéletesen kifejlesztve haladnak el embertársaik mellett. Akik az első tábort erősítik abban reménykednek, hogy a finnek távolságtartó, vagy legalábbis egyéni életteret biztosító szemlélete a vírushelyzet lecsengése után esetleg hazánkban is elterjed. Szerencsére az emberek által gyakran látogatott, hivatalos intézmények a környezetemben megfelelő felkészültséggel fogadták a látogatókat, nem volt ez másképp a posta esetében sem. Hazafelé tartva egy busz halad el mellettem, ami alapvetően nem szokatlan látvány, de most mégis szemet szúr egy dolog. A buszon talán egy vagy két ember utazik a sofőrön kívül. Talán ezzel az egyszerű jelenséggel sok, most zajló folyamat leírható. Zöld lámpát kaptunk ugyan, – persze a közlekedésünk, akárcsak a járművek esetében, a KRESZ alapján (rendeletek) történik – de mégis úgy érezzük, mintha csak a Narancs szín villanna fel a szemünk előtt. A Piros lámpa elmúlt, a karantén, a kijárási korlátozás feloldása után (bár megemlítendő, hogy ma is számos ember még a Piros lámpa árnyékában él), de a Narancs valahogy beragadt és nem akaródzik az a Zöld.

Mikor LESZ Zöld a lámpa?

Erre biztosan nem tudunk még kielégítő választ adni. Sokan azt állítják, ami tény, hogy a Covid-19 már életünk része marad, és a jövőben is számíthatunk kisebb nagyobb fellángolásokra. De, ami az egyik legfontosabb, a cikkemben gyakran megfogalmazódó kérdés, hogy milyen hatással van ez ránk. A minap egy tv műsort nézve feltűnt, hogy hogy lehet ennyi ember egy helyen a jelenet során, szerintem ennek kapcsán szintén sok következtetés levonható. Az emberek egy része ugyan elfogadta a helyzetet, hiszen a tudata már összekapcsolja az ok-okozatokat, feltűnik neki, ha valami nem az aktuális helyzet szüleménye, hozománya. Azonban jó ez a reakció? Jó az, ha új szabályokat írunk? Jó az örök készenlét? Jó hatással lesz ránk a későbbiekben a távolságtartás? És bár ijesztő, de vajon a múltunk már mindenki múltja és egy teljesen új világba csöppentünk, ahol még csak tapogatózunk?

 

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian