vereskezu-maria-kiralyno-egyetemistak-magazinja

Véreskezű Mária – I.Mária angol királynő

VIII. Henrik angol király és Aragóniai Katalin egyetlen, felnőttkort megért gyermeke, így születése jogán 1553. július 19-től egészen haláláig Anglia és Írország királynője. Házassága révén nápolyi királyné és ausztriai főhercegnő; Luxemburg, Brabant, Limburg és Alsó-Lotaringia hercegnéje; Flandria, Hainaut, Artois, Hollandia és Burgundia grófnéja; Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Nápoly, Szicília, Mallorca és Navarra királynéja. Mégis, mindezen titulusok ellenére, Véreskezű Máriaként emlegeti legtöbbször az utókor.

Szülei házasságában ő volt az ötödik gyermek, ám az első olyan, aki megérte a felnőtté válást. 1527-ben Mária Wales hercegnőjeként uralkodhatott. A történelem során először került rá sor, hogy nő saját jogán ilyen befolyással bírjon. Miután apja önkényesen érvénytelenítette házasságát édesanyjával, őt törvénytelennek nyilvánították. Mindezért édesapja második feleségét, Boleyn Annát okolta és gyűlölte élete végéig. Miután megszületett Anna és Henrik gyermeke, Erzsébet, gyűlöletét és keserűségét húgára vetítette ki. Boleyn Anna halála után a két testvér viszonya javulni látszott, egymásra találtak gyászukban, melyet saját apjuk zsarnoksága miatt kellett elszenvedniük mindkettőjüknek. Kapcsolatuk javulásában és pozíciójuk visszanyeréséért vívott harcukban nagy segítséget jelentett Catherine Parr, apjuk hatodik felesége.

Mária tragikus sorsa ellenére is bálványozta apját. A tökéletes uralkodót látta benne: tartott tőle, mégis csodálta acélos akaratát. Idealizálta Henrik tetteit. Az egyetlen tétel, amiben nem értett egyet, a vallás volt. A hercegnő szigorúan katolikus volt míg apja áttérítette az egész országot a protestantizmus angol változatára, az anglikán vallásra. Mária trónra lépését követően finoman felszólította országát, hogy térjenek vissza az „egyetlen igaz hitre”. Ekkor még nem volt különösebb következménye az ellenállásnak, ám miután az új parlament megkezdte munkáját eltörölték apja törvényeit és elismerte a pápa szupremáciáját. Boldogan mondott le az anglikán nemzeti egyház feje címről és megkezdte a protestánsok üldözését. Néhány hónap leforgása alatt számos tudós lelkészt égettek meg a királynő nevében. Ekkor terjedt el a nép körében a véres jelző használata.

Testvéri ellenségek

vereskezu-maria-kiralyno2-egyetemistak-magazinjaMária spanyol házasságának híre végigsöpört a protestánsok között, mely elindított egy felkelést. Sir Thomas Wyatt, Lady Jane Grey apja, a Crawford család, valamint Sir Thomas Croft vezetésével felosztották egymás között Angliát, melynek célja Mária ellehetetlenítése és Erzsébet trónra ültetése volt. A felkelés idő előtt lelepleződött és három felkelő terület elesett. Wyatt végül feladta magát, követői szétszéledtek. Megkezdődött Mária véres bosszúhadjárata. Többeket lefejeztek, holttesteiket megcsonkították. A királynő még Lady Jane-t sem kímélte, aki ekkor mindössze tizenhét esztendős volt. Erzsébet rettegett attól, hogy nővére bosszúja őt is eléri, hiszen a felkelők az ő nevében cselekedtek. Amikor Mária az udvarba hívatta, szívélyes fogadtatást ígérve, visszautasította gyengélkedésre hivatkozva. Erzsébet kérdése vált a legfontosabb napirendi ponttá Mária számára. Különítményt küldtek Erzsébetért, ám útközben ténylegesen megbetegedett, így jóval később ért az udvarba, pont azon a napon amikor Lady Jane Grey apját kivégezték. Folyamatosan gyűltek a bizonyítékok, Wyatt tagadta, hogy a királynő halálát akarták volna, de épp elegendő ürügyük volt Erzsébetet a Towerbe zárni.

Mária tanácsnokai azon dolgoztak, hogy a királynő húgát bűnösnek találják és kivégeztethessék. Egyértelműen rá akarták bizonyítani, hogy kapcsolatban állt a felkelőkkel és az ő parancsára akartak végezni testvérével. Erzsébet minden vádat tagadott, többször levelezett Máriával ártatlanságát hangoztatva, ám ezek nem bizonyultak elegendőnek. Wyatt kivégzésével egyre közelebb került a veszélyhez, hogy ő maga is vérpadra kerül. A kivégzést követően Erzsébetet tanácsnokok látogatták meg, minden bizonnyal azzal a céllal, hogy beismerő vallomást tegyen. A sikertelen látogatás után a hercegnő fogsága enyhülni látszott. Elengedték és házi őrizetbe került Woodstockban, ám az esetleges felkelőket még mindig üldözték országszerte. Aki bűnösnek bizonyult, azt lefejezték vagy feldarabolták. talán ennek is köszönhető, hogy Anglia népe jobban szerette és tisztelte Erzsébetet, mint magát a királynőt. A levelezéseik tovább folytak, ám Mária hangvételéből egyértelműen kiderült, hogy zavaró tényezőnek tartja húgát. Rákényszerítette hát a katolikus szertartásokat, latinul kellett imádkoznia anyanyelve helyett. A háziőrizet majd egy évig tartott, talán ezt az időszakot nevezhetjük Mária uralkodása csúcspontjának.

A terhességek

  1. április 30-án szárnyra kelt egy pletyka mi szerint Mária egészséges fiúnak adott életet. A francia udvarig terjedt a híre, de másnapra kiderült, hogy ebből semmi sem igaz. Mária továbbra is terhesnek vallotta magát, ezért is gondolták már akkor sokan, hogy állterhességről lehetett szó. Mivel hónapokig ragaszkodott terhessége illúziójához az emberek azt kezdték beszélni, hogy sosem volt állapotos. Feltételezhetően gyermeke halva született és ezt képtelen volt feldolgozni.

Erzsébet karaktere ebben az időben vált a felkelők legjobb toborzójává. Híveit sorra tartóztatták le, a háza köré pedig fegyveres őröket állítottak. Londoni házában számos tiltott könyvet, a királynő és a katolicizmus ellen szóló dokumentumokat találtak. Mária férje, Fülöp közbenjárására mégsem történt vele semmi. Ekkor már tisztán látható volt, hogy Fülöp milyen befolyással is bír a királynő felett. Az ő tanácsára akarták Erzsébetet  Emánuel Filibert savoyai herceghez hozzáadni. Megfenyegették, hogy ha ellenkezik akkor külföldre szöktetik és akarata ellenére is hozzá fogják adni. Egy különös csoda folytán Mária végül mégis meggondolta magát és elutasították a lánykérést.

1588-ban Mária ismét úgy vélte, hogy áldott állapotban van, ám 10 hónapig a terhesség semmilyen jele nem mutatkozott. Rettegve a szüléstől megírta végrendeletét, melyben fejet hajtott a törvények előtt és húgát jelölte meg utódjaként azzal a feltétellel, hogy megtartja a katolikus hitet. Erzsébet válasza az volt, hogy úgy cselekszik majd ahogy szíve diktálja és ami az ország népének érdekeit szolgálja.

Mária halálos ágyán elismerte húga jogát a trónra, majd 1558. november 17-én a hajnali órákban távozott az élők sorából, azzal a keserű gondolattal, hogy minden küzdelme hiába való volt.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian