platform_van_ajanlo

Vannak, akik fölöttünk vannak, vannak, akik alattunk és vannak, akik lezuhannak!

Galder Gazteru-Urritia, eddig nem túl ismert spanyol filmrendező, érdekes aspektusból mutatja be mindennapjaink alapszükségletét, az ételt, A platform című thrilleren keresztül. 94 percbe sűrítve láthatunk minden emberi tulajdonságot, tettet és fanatizmust melyet a táplálékszerzés ösztöne vált ki az éhezőből. Néhány szóban a rendező eddigi munkásságát is meg kell említenem, mely egyelőre nem túl számottevő, bár annál hatásosabb. A Platformon kívül  nevéhez fűződik a 2011-ben napvilágot látott 12 perces rövidfilm, a La casa del Lago (Ház a tónál) mely stílusában, tömörségében és naturalizmusában is nagyban hasonlít a 2019-es Platformhoz.

A Platform összességében egy tabukat boncolgató, mély értelmezésű sci-fi és thriller keresztezéséből született társadalombírálat. Nehéz és vontatott történetvezetésnek hangzik az előbbi felsorolás alapján, ám ez ne tévesszen meg senkit, egy pillanatig sem unalmas, fordulatokkal teli filmről beszélünk melyből nem sajnálta ki a rendező a véres jeleneteket sem. Röviden összefoglalva a cselekmény egy egymás fölé épített cellarendszerben játszódik, melyben az időnek gyakorlatilag semmi szerepe, hisz se az nem derül ki melyik évben játszódik, sem a napszakokat nem tudja megkülönböztetni a néző. Egyetlen viszonyítási pont áll rendelkezésre a szereplők számára is, ez pedig nem más, mint a napi egyszeri étkezés rövidke időtartama. Persze ez nem a megszokott módon történik, hanem a cellák szintjein végig liftező betontömbről. A nulladik szinten pincérek készítik el a jobbnál jobb étkeket, majd útjára indítják lefelé a pompás terítéket több tíz, több száz szint mélyre.

van-platform
Az első találkozásunk a főszereplővel, Gorenggel a 48. szinten történik, mely cellatársa szerint nem a legrosszabb hely. A főszereplő az egyetlen, aki önszántából csatlakozott ehhez a kegyetlen játékhoz és igyekszik legjobb tudása és normái követésével megbirkózni a kihívásokkal. Személyisége karakterfejlődésen megy keresztül, hisz amin a film elején még megbotránkozik, a végén ő maga is megteszi. Ezután megismerjük sorban a három szereplőt, akikkel ott tartózkodása alatt egy zárkába kerül, mely idő alatt lényeges tudást sajátít el tőlük. Érdemes megfigyelni a különböző tárgyakat, amelyeket magukkal vihettek a bezártság idejére a résztvevők, hiszen ezek szimbolikus jelentéssel bírnak. Árulkodnak a szereplők jelleméről és bemutatják, hogy mennyit ér az életben maradásért folytatott küzdelemben a tudás, a szeretet vagy éppen az önzés. Ötödik fontos szereplőként felbukkan a liftező nő, aki a legéletrevalóbbnak bizonyul mind a megismert szereplők közül és kissé törvényen kívüliként viselkedik, ám nem csak ezért különleges, hanem mert annak ellenére, hogy gyerekek nem tartózkodhatnak a cellákban, az elveszett kislányát keresi… Goreng alkalmazkodó képességének köszönhetően szorosabb kapcsolatba kerül utolsó társával, akivel egy nagy volumenű tervet eszelnek ki. A főszereplő és társa felveszik gyakorlatilag a próféta szerepét és próbálnak igazságot tenni az étel elosztásában úgy, hogy ők maguk sem tudják hány szint mélység van a talpuk alatt.

A rendező egy tökéletes párhuzamot állít fel a filmben a társadalom működésére, valamint az emberi normák és ösztönök folyamatos küzdelmére egymással. Szemtanúi lehetünk a filmben a szociális berendezkedés kegyetlenségének, hiszen ahogy az Goreng első társa tanácsolta, nem szabad beszélni az alattuk levőkkel, mert alattuk vannak és nem szabad beszélni a fölöttük élőkkel mert fölöttük vannak. A társadalmi elszigetelődés egyik jeleként mutatkozik meg ez a mechanizmus, melyben még a saját szintjén élőben sem bízhat meg az egyén. Rávilágít másrészt a fogyasztás folyamatára is, ahol a fogyasztó áldozattá válik és mások ösztöneinek kiszolgáltatottjává. A főszereplő idealista hozzáállása ugyan nem változik a film egésze alatt, ám a túlélésért a megismert emberektől szerzett tapasztalatok segítségével mindent megtesz. Másrészt azonban, megkísérli jobbá tenni a rendszert és a közösség erejét próbálja felhasználni mindannyiuk életben maradása érdekében. Ez természetesen nem egyszerű feladat, tekintve, hogy ő is csak egy közülük, de energiát nem sajnálva igyekszik véghez vinni a tökéletes társadalom elképzelését.

A mély témákat érintő dialógusok mellett véres jelenetekből is bővelkedik a film, amely nem csupán a megbotránkoztatás eszköze, hanem nyomatékosítja a szituációk súlyát. Valamint viszonylag elvont, több gondolkozást igénylő jelentéssel bír, így azoknak ajánlanám, akik szeretik a váratlan fordulatokat és nem tántorodnak vissza a megrázóbb pillanatoktól sem.

 

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian