tanevkezdes-az-nke-n-egyetemistak-magazinja

Tanévkezdés az NKE-n

Ha egy szóval kéne jellemeznem a 2020/21-es tanév őszi félévének indulását, az a HEKTIKUS lenne.

A kollégiumi beköltözés lendületessége (pénteki tájékoztatás után vasárnapi költözés) visszagondolva talán a nulladik jel volt, amit a tudatos énünk elnyomott, miközben azt mantráztuk, hogy idén már minden rendben lesz, a félév gond nélkül elindul, megtartjuk a konferenciákat, fellendül a közösségi élet és visszaállunk a szokásos működési módunkba.

Az első valós meglepetés az volt, amikor a tantárgyfelvétel során szembesültünk azzal, hogy az első óránk dátuma nem szeptember 7-e, mint ahogy azt a Neptun korábban jelezte, hanem augusztus 31-e, hétfő. A sokkot, hogy 15 közoktatásban töltött évem alatt még egyszer sem voltam augusztusban iskolapadban, már csak az múlta felül, mikor ezen az ominózus augusztus 31-én az egészen hallgatóbarát órarendem egy hétfő reggel 8-as és egy csütörtök délutáni kötelező tárggyal bővült – azért sikerült megemészteni a helyzetet.

A gólyatábor nagyon fontos eleme minden egyetem őszi szemesztere megkezdésének. Az új tanoncok bepillantást nyerhetnek abba, mire számítsanak, a gyakorlottabb felsőbbévesek visszanyerik lelkesedésüket, talán újabb esélyt adnak az adott intézménynek, hogy „idén jobb lesz”, vagy „most tényleg nem lehet baj”. Idén – ismert okokból – nem koronázta meg a nyarat a gólyatábor, de volt helyette gólyahét, ami a gólyatábor alattomos pszichopata kistestvére: nappal aktív, éjjel még aktívabb, a hónapok óta izolált fiatalok pedig végre találkoznak velük egykorú, hasonló érdeklődésű személyekkel. Önmagában annyi impulzus éri az embereket egy-egy nap alkalmával, hogy határozottan csodálkoztam, hogy tudnak naplemente után is rendületlenül sorversenyezni, ünnepelni az életet és a visszatérést a fővárosba (utóbbi kvázi-vidékiként nekem nagyon hiányzott).

A gólyahét négy napig tartó programját pozitív visszacsatolás követte – mire megkezdtük a tanévet, már többen jelezték, hogy nincsenek jól, vagy esetleg pozitív lett a koronatesztjük az Orczy-úti Kollégium lakói közül, ők elköltöztek, hogy a többi lakó potenciálisan se fertőződhessen meg.

tanevkezdes-az-nke-n1-egyetemistak-magazinjaEbben a cikkben meg kéne írnom, milyen volt az első hét az egyetemen, hogy milyenek az órák, hogy milyen a közösség, hogy viszonyulnak egymáshoz az emberek – sajnos nem tudom megtenni, mert kedd délután óta ülök a szobában.

Mindig azzal történik meg, aki a legkevésbé számít rá – így vagyunk mi is a blokkban, most éppen hárman. Egyikünk tesztjének eredményére várunk, tekintettel a fent említett gólyahétre, bár azt hozzá kell tennünk, hogy a programok tényleg frenetikusak és jól szervezettek voltak. A tesztnek, amelyet kedden végeztek, és ami a „kiszívják az agyad az orrodon keresztül” kifejezéssel jellemezhető, már szerda délután kellett volna valami konkrétumot mondania, viszont ahogy az lenni szokott, bizonyos technikai problémák miatt (hűtőben maradt minta nem jutott el a laborig a saját lábán időben) csak péntek délután számíthatunk az eredményre.

Minden rosszban van valami… kevésbé rossz: az oktatók és a tanárok megértőek, segítőkészek, és láthatóan terveztek arra az esetre, ha visszaállnánk a távoktatásra. Jól tették, mert vasárnap költöznek a kolisok: aki negatív, aki nem kontaktszemély, és aki nem maradhat. Persze van, aki marad: az egyetem járványügyi operatív törzse és a kollégium vezetésének bírálata alapján engedélyezhetik a kolikarantént, amennyiben a kérvény releváns. Ebben az esetben az élelmezés megoldása továbbra is kérdés. A visszaköltözés az egészségbiztonsági időszak kéthetes leteltével, szeptember 19-én valósul meg előreláthatóan. Felmerül a kérdés, mi lesz, ha újabb pozitív tesztet találnak szeptember 20-án? Ez is egy a kérdések közül, amire még nem tudok válaszolni.

A tanév indulása során a maszk, a napról napra fokozatosan szigorodó intézkedések, az engedékeny tanárok és a szoba, amiből bármikor távoznunk kell különleges atmoszférát hoztak létre, amely egyszerre rettenetesen feszült és váratlanul otthonos. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy akárhogy is lesz, van gyakorlatunk, márciusban már egyszer átestünk az egészen, és úgy költözünk, ahogy más biciklizik (kicsit talán darabosan, néhány eséssel). Őszintén, inkább nem akarunk belegondolni egyik eshetőségbe sem – ha maradunk, ha megyünk, mindenképpen érnek hátrányok.

Természetesen a sajtó sem állhatta meg, hogy ne cikkezzen az egyetemről, szerencsére már elmúlt az időszak, amikor fennakadtunk volna bármin is. Furcsa érzés az ember életét számítógépről olvasni, úgy, hogy hallomásból már tudunk valamit, de nem vagyunk benne biztosak, és mindig ott a spekuláció, hogy „hol a csavar a történetben”.

A válasz: nem tudom, aki tudja, nyilatkozik róla, megírja, kiad egy közleményt, vagy cselekszik valahogyan. Hallgatóként az egyik legfontosabb dolog, amit megtanulhat az ember, hogy a bizonytalanság egyszerre áldás és átok, és mindenkinek magának kell eldöntenie, melyik lesz a számára.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian