talan-kapunyitasi-panik

Talán – Kapunyitási pánik

Tömérdek talán van az életben.

Talán igazságtalan egy tanár, velünk, a barátainkkal vagy mindenkivel. Talán rossz helyen sajátítjuk el a tudást és meglehet nem is azt, amit kellene. Talán nem jöttünk még rá a jövőbeli álommunkánkra, talán csak próbálgatjuk önmagunkat, talán jobbak lennénk abban, amiben mások is sikert aratnak, de talán a legbölcsebb döntés az lenne, ha hallgatnánk a szívünk szavára, arra amit súg, hogy tegyünk.

Vagy talán az is lehetséges, hogy minden okkal történik. Oka van annak, hogy egy tanár minket nem kedvel, hogy azért tanulunk ott ahol, mert azon a helyen fogjuk legjobban kamatoztatni a megszerezett tudásunkat, emellett megtapasztalni a dolgok menetét és fejlődni ahhoz, hogy a későbbiekben az egyik legjobbak lehessünk a hivatásunkban. Talán félünk a jövőtől, a nagybetűs élettől. De az is elképzelhető, hogy ezt csak a kapunyitási pánik mondatja velünk, és miközben 100%-osan túlgondoljuk a dolgokat, addig a szívünk torka szakadtából üvölt éjjel-nappal, álmainkban és álmodozásainkban, hogy mi igenis tudjuk, mit szeretnénk és küzdjünk érte. Nyomjuk el magunkban az elutasító, negatív gondolatokat, hogy melyek az okok, amiért a későbbiekben elbukhatunk, továbbá nézzünk szembe a vágyainkkal és vegyük észre miben vagyunk kiemelkedőek és miben teljesedhetünk ki!

A 21. század kihívása a kapunyitási pánik. A kapuzárási pánik széles körben ismert fogalom, ami életközépi válságot jelent, amit sokan átélnek a kor előrehaladtával. Ebben az időszakban az ember úgy érzi, hogy egyre kevesebb ideje és lehetősége van, hogy megvalósítsa önmagát, ami pedig szorongáshoz, depresszióhoz vagy sok esetben tényleges kétségbeeséshez vezet.

A kapunyitási pánik sem különbözik túl sokban ettől. Ilyenkor egyfajta szorongásról beszélhetünk, de ebben az esetben az indok nem a lehetőségek beszűkülése, hanem pont az ellenkezője, a túl sok választási lehetőség, a megfelelési kényszer és a jövőtől való félelem.talan

Az Y generáció kapunyitási pánikja egyértelműen a 21. század műve. Ennek az oka pedig nem más, mint a szürreálisan nagy elvárások az ifjú felnőttekkel szemben. A társadalmi szerepek igencsak megváltoztak, a fiatalok egyre tovább és többet tanulnak.  Elvárják, hogy huszonpárévesen több diplomával rendelkezzenek, mert ez a minimum, a nyelvvizsgáról nem is beszélve. Közben valahogyan életünk szerelmére is rá kéne találni, majd összeköltözni vele és idővel összeházasodni, aztán még 30 éves korig gyereket is kéne szülni, mert utána már kockázatos.

A kapunyitási pániknak 2 formája van. Vannak olyan a fiatalok, akik a diploma megszerzése után rögtön munkába állnak és az életük látszólag sínen van. Azonban pár év után csökken a lelkesedésük és átveszi a helyét egyfajta bizonytalanság a felnőtt élettel kapcsolatban. Ilyenkor teszik fel maguknak sokan a kérdést, hogy vajon tényleg ennyi az egész élet, és ezt kell csinálni a következő 40 évben? Igencsak félelmetes felismerés lehet, hogy olyan nagy sokkot okoz, hogy 180 fokos fordulatot vesz az életük, és elkezdik előről az egészet. A másik csoportba azok tartoznak, akik nem állnak munkába, mert fogalmuk sincs, hogy milyen irányba induljanak el és a rengeteg lehetőség egy akkora nyomásként nehezedik rájuk, hogy egyszerűbbnek látják, ha inkább nem is csinálnak semmit. Gyakran ilyenkor kezdenek neki a második vagy harmadik diploma megszerzésének.

Amit lehet tenni a pánik vagy annak megelőzése ellen, az az, hogy már az egyetem alatt elkezdünk dolgozni, különböző diákmunkákat vagy a kötelező gyakorlatokat megcsináljuk. Ez mind betekintést ad a munka világába anélkül, hogy egyből a mély vízbe ugranánk, és a nyakunkba szakadna az összes felnőttkorral járó felelősség. Esetleg, ha valami nem olyan, mint ahogy elképzeltük, könnyebben tudunk változtatni rajta és/vagy kipróbálni valami újat.

Talán nem lesz egyszerű, talán sokan fognak lenézni minket és sokszor fogunk elbukni, talán lesznek napok, mikor álomba sírjuk majd magunkat. Valószínűsíthető, hogy a cél elérése után is lesznek akadályok. Viszont az, hogy addig kell küzdenünk, míg világ a világ, addig kell letörölni az összes könnycseppet az arcunkról és, hogy nem fogjuk feladni, az nem talán, hanem BIZTOS.

A jövő feltételezések sorozata, de ha meg sem próbáljuk még Talán sem lesz belőle.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian