a-szepsegert-meg-kell-szenvedni-egyetemistak-magazinja

A szépségért meg kell szenvedni – szépségápolás régen

Ahogy napjainkban is, a szépségápolás régen is fontos szerepet töltött be a nők életében. Érdekes, hogy régen a mai dolgok szöges ellentéte számított trendinek. A dús, ívelt szemöldök ma már szinte elengedhetetlen, ám annak idején a női arc egyik legvonzóbb része a homlok volt. Annak érdekében, hogy ezt még inkább kihangsúlyozzák, minden zavaró tényezőt eltávolítottak, a szemöldököt teljesen eltávolították, a szempillákat pedig, amik szintén zavarták az összképet, megritkították. Azonban nem véletlen az a mondás sem, miszerint „A szépségért meg kell szenvedni”. Létezett néhány olyan szépségápolási „trükk”, ami bizony korántsem volt kellemes.

a-szepsegert-meg-kell-szenvedni1-egyetemistak-magazinjaAz egyik ilyen trükk az ajak harapdálása, ami talán mindenki számára ismert lehet, akinek már száradt ki valaha a szája. Mivel akkoriban még nem volt rúzs, vagy pirosító, a nők a kívánt szín eléréséhez a saját vérüket használták, ezért szándékosan harapdálták az ajkaikat, az orcák pirosítása érdekében pedig megcsipkedték az arcukat. Nem ez volt viszont az egyetlen dolog, amire a vért használták. Báthory Erzsébet, vagy másnéven „Vérgrófnő”, úgy érezte, hogy megtalálta az örök fiatalság titkát. Egy legenda szerint egyszer ráfröccsent egy szolgálónő vére miután megütötte, és úgy látta, fiatalabb lett tőle a bőre.

Napjainkban, főleg a meleg évszakokban mindenki szeretne egy kicsit napbarnítottabb bőrszínt elérni, akár természetes módon, akár úgy, hogy befekszik pár percre a szoláriumba. A 18. és 19. században viszont ennek éppen az ellenkezője számított divatnak, a már-már átlátszóan fehér, sápadt bőr, többek közt azért is, mert ez az arisztokrácia egyik jele is volt. Ahhoz hogy a kívánt színt elérjék, a 18. században ólmot használtak, a 19. században pedig a már biztonságosabbnak gondolt arzént. Leginkább arckrémekbe keverték be, azonban nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, az arzén sem ártalmatlan. Mivel hirtelen abbahagyása többek között hajhullást és kopaszodást eredményezett – amellett, hogy taccsra vágta az immunrendszert – a gyártók így késztették arra a nőket, hogy ne hagyják abba a krémek használatát. Annak érdekében, hogy az arcbőr még fehérebb legyen, gyakran rizsport, gyönygport és egy cerusz nevű toxikus anyagot is használtak. Az arzént másra is alkalmazták akkoriban, például a ruhák festésére, így az a bőrön keresztül is felszívódott, gyakran halálos áldozatot hagyva maga után.

Az előbb említett átlátszó bőrt nem csak fehérítéssel érték el a nők. A 17. századi Angliában kék ceruzával rajzolták végig az érhálózatukat, ugyanis ez is a nemesi származást jelképezte.

a-szepsegert-meg-kell-szenvedni2-egyetemistak-magazinjaA hajszínezéshez is különféle módszereket vettek igénybe. Az ókori Rómában a fekete hajszín eléréséhez piócák és ecet keverékét használták, amit 2 hónapnyi rohasztás után kentek fel a hajra. Bele se gondolnék inkább, hogy milyen szaga lehetett ennek, habár a többi lehetőség is elég cifra. A szőke haj már akkor is közkedvelt volt, így többféle módot is találtak létrehozására. Ugyanúgy az ókori Rómában gyakran galambürüléket használtak a haj „arannyá” festéséhez. A középkorban a szőkítést lóvizelettel igyekeztek megoldani, bár arról már nincsenek hírek, hogy mennyire volt hatásos. Egy 1609-ben megjelent könyv, a „Delightes for Ladies” szerint a szőkítéshez vitriololajat volt érdemes használni, vagyis másnéven kénsavat. Az útmutató szerint érdemes vigyázni a bőrre, valószínűleg nem véletlen…

a-szepsegert-meg-kell-szenvedni3-egyetemistak-magazinjaHa már a hajápolásnál tartunk, a szín mellett természetesen a haj fényét, egészségét is meg kellett őrizni. Manapság ha hajmosásra gondolunk, egyből a sampon-balzsam kombó jut az eszünkbe. Régen viszont egészen érdekes anyagokkal mostak hajat a nők, ráadásul nem 3-5 naponta, hanem körülbelül kéthetente. Az ókori Egyiptomban leginkább citromos vízzel kezdték a rituálét, amibe különböző olajokat kevertek. Hajlakk vagy hajzselé helyett pedig a méhviasz volt a tuti, hiszen amellett, hogy a hajuk a helyén maradt, még fényes is volt. A hajhullás ellen viszont a ma is sokak által használt ricinusolaj volt a nyerő. Mint tudjuk, a 18. századi Franciaországban egészen sokan viseltek parókát. Nem véletlen tehát, hogy a hatalmas hajkoronák alatt lévő eredeti haj gyakran ápolatlan volt, a hajmosás nem élvezett előnyt az emberek életében. Napjainkban egyre többen használnak szárazsampont annak érdekében, hogy legalább 1-2 nappal kihúzzák a hajmosást, akkoriban ezt egész egyszerűen rizsporral helyettesítették.

Ha ti is ismertek hasonlóan bizarr trükköket, írjátok meg nekünk!

Photos by: BT.com,Nosalty.com, szeretlekmagyarorszag.hu, Mareefe

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian