„Segíteni kiváltság!” – Avagy szakmai gyakorlatom egy civilszervezetnél

Az Afrikáért Alapítvány egy civil- és közhasznú fejlesztési szervezet, amely hazánkban 2002, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig 2004 óta tevékenykedik. Számos területen járulnak hozzá az afrikai ország fejlődéséhez és épüléséhez, ugyanakkor a nálunk végzett munkájuk sem kevésbé fontos. Ami engem illet, én egyáltalán nem bántam meg, hogy hozzájuk jelentkeztem gyakornoknak.

Néhány tudnivaló Afrikáról

Afrika a fejlődő térségekhez tartozik, a Globális Délhez, így sajnos rendelkezik mindazon problémákkal, amelyek nagyrészt az ide tartozó országokat jellemzik, és amelyek nagyban megnehezítik a boldogulásukat és a fejlett világhoz való felzárkózásukat, mind gazdasági, politikai vagy humanitárius értelemben. Az egyik legnagyobb problémája, hogy nagyszámú népességéhez képest – amely nem sokkal, de meghaladja az 1,1 milliárd főt – nem tölt be jelentős szerepet a világgazdaságban. Ezen kívül sok afrikai államban politikai instabilitás uralkodik, egyesekben etnikai vagy vallási konfliktusok csapnak át fegyveres konfliktusokba (ezek gyakran határvitákkal is párosulnak), illetve nem is beszéltünk még a szociális problémákról és az egészségügy hiányosságairól, és oly sok mindenről, amit egy átlag európai állampolgárnak nehéz lehet elképzelni. Pedig ha kicsit elgondolkozunk a gyarmatosítási időszakon és a nyersanyagaiktól való függőségünkön, érezhetnénk, hogy tartozunk a kontinensnek azzal, hogy megpróbálunk kicsit aktívabban segíteni nekik.

A fentebb felsorolt okok is ösztönözték France Mutambot, az alapítvány vezetőjét, hogy megalapítsa az Afrikáért Alapítványt, aki teológia tanulmányokat folytatott segiteni kivaltsag1Magyarországon. Az Alapítvány fenntartja az Othniel Általános- és Középiskolát, valamint a La Providence Árvaházat Kinshasaban, Kongó fővárosában, hazánkban pedig különféle Afrikát bemutató rendezvényeket szerveznek, melyek keretében szeretnék felhívni a lakosság figyelmét a kontinens problémáira, de céljuk az is, hogy megismertessék velünk az afrikai kultúrát, és hogy mélyítsék társadalmunkban a toleranciát és a szolidaritást. Természetesen adományokat is gyűjtenek, amelyekkel az általuk vezetett intézményeket tartják fent, illetve felhasználják őket más, Kongóban végzett szociális, egészségügyi és oktatási fejlesztési célú tevékenységeikhez. Hiszen rendkívül fontosnak tartják a nyomor szintjének csökkentését, az írni-olvasni tudók számának növelését, az egyenlőtlenségek mértékének enyhítését és hogy olyan tudást adjanak át az afrikai lakosságnak, amelynek elsajátításával ők maguk is tehetnek majd fejlődésükért, boldogulásukért. Ezen céljaikat különböző programokon keresztül igyekszenek megvalósítani, ilyen például az „Összefogás Egy Klinika Építéséért”, a „Diák- és Árvatámogatási Program”, a „Global Talent” és az „Afromag” program, de a „Humanitárius Turizmus” keretein belül akár még mi is részt vehetünk egy-egy apró felújításban Kongóban.

 

 

Miért jelentkeztem?

Igen csak dicséretes, amit ez az Alapítvány, a munkatársaik és az önkénteseik véghez visznek, önzetlen odaadással, hiszen ők nem a pénzért teszik mindezt, hanem azért, mert az ügyet fontosnak tartják. Így, mivel ez egy nonprofit szervezet, nem tudják fizetni a gyakornokokat, ezért több barátomtól is megkaptam a kérdést: segiteni kivaltsag2Akkor meg miért oda mentél szakmai gyakorlatra? Persze teljesen megértem, hogy ezt kérdezik, bennem azonban ez akkor fel sem merült negatívumként. Mikor megtaláltam a gyakornoki felhívásukat, szinte azonnal eldöntöttem, hogy jelentkezni fogok. Egyrészt, mert mindig is érdekeltek a fejlődő régiók és többet szerettem volna megtudni arról, hogy hogyan működik egy civil szervezet, amely nemzetközi területen is működik. Másrészt pedig, és ezzel válaszolnék is a barátaim által is feltett kérdésre, úgy voltam vele, hogy ha már kötelező szakmai gyakorlatra kell mennem, akkor végezzem azt egy olyan helyen, ahol nemcsak tapasztalatot szerezhetek, hanem a munkámmal akár jó célokat is szolgálhatok, és ahol én magam is úgy érezhetem, hogy fontos munkát végzek. Ahogy már a cikkem elején is utaltam rá, abban a világban, ahol mi élünk, a többségnek nincsenek hasonló gondjaik, mint amivel Afrikában kell a legtöbbeknek megküzdeniük, ehhez képest nagyon is sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy túlzottan is felnagyítsuk a bajainkat, hogy a legkisebb problémánkat is tragédiaként éljük meg. Éppen ezért tanácsos lenne néha megállnunk egy pillanatra, és elgondolkodnunk azon, hogy mennyien vannak a világban, akik sokkal rosszabb életkörülmények között élnek, és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy javarészt pont ezek a területek adják az erőforrásokat, amelyek a kényelmes életünket biztosítják.

Összességében azt mondhatom, hogy élveztem a náluk töltött időt, a Media Iuris mindenkit arra biztat, hogy nyugodtan nézzen utána a szervezetnek és kísérje figyelemmel a munkájukat, támogassa őket, de akár jelentkezhet is hozzájuk önkéntesnek vagy gyakornoknak, ha szeretne.

 

 

 

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian