Robert Capa testközelből a Budapest Parkban

Olvastál már könyvet a fürdőkádban? Ha igen, már van bennetek valami közös Robert Capával. Ugyanis a magyar származású haditudósító fotóriporter egyik kedvenc elfoglaltsága volt ez, ha éppen nem a frontvonalon életét kockáztatva kapta lencsevégre az összecsapások nézhetetlen pillanatait. De ki is ez az ember a fényképezőgép mögött? Most, egy rendhagyó este keretében a Budapest Parkban Robert Capa kilép, az elefántcsonttornyában élő alkotó szerepéből és a kissé bohókás, „könyvtolvaj” életművész oldalát is megmutatja nekünk, a Capa Központ közbenjárásával.

A nem mindennapi eseményt, a „nem csak egy kép a keretben” felfogás inspirálta, mesélte nekem Boronyák Vivien a Capa Központ vezető menedzsere. Hiszen talán ti is ismerhetitek a gimnáziumi történelemkönyvekből „A milicista halála” című ikonikus fényképet, amely a spanyol polgárháborúban készült, és az egész világon való ismeretséget szerezte a fotográfusnak. De talán azt már kevesebben tudjátok róla, hogy Friedmann Endre Ernőként született és gyermekkorában igen sokáig a Városház utca 10-ben élt. Ezzel a névvel azonban nagyon sokáig nem tudott érvényesülni, így huszonegy éves korában vette fel a már számunkra is ismerősen csengő művésznevet. Fiatal kamaszként eleinte újságíró akart lenni és élénken politizált, tüntetett, amelynek következtében a börtönt is megjárta. Szabadulásának feltétele nem más volt, mint, hogy hagyja el Magyarországot.

A következő években különböző országok frontvonalain amerikai csapatokkal vállvetve, francia gyarmatokat megjárva dokumentált, ahol csak tudott. Többek között az ő tekercsei ihlették Steven Spielberget, a Ryan közlegény című film képkockáinak megrendezéséhez. De nem csak a filmes világ volt kapható a munkájára, a leghíresebb képes magazinok, mint a Life, Weekly Illustrated, Picture Post és a Collier’s is leközölték a képeit.

1947-ben jelent meg önéletrajza „Kissé elmosódva” címmel, amely a Robert Capa est gerincét is képezte. Elhangzottak még részletek John Steinbeckkel való utazásáról is, ugyanis anno a fotóriporter felkerekedett az imént említett íróval, hogy megismerjék a háború elmúltával élő férfiak és asszonyok mindennapjait, mégpedig egy negyven napos körút során a Szovjetunióban, ennek emlékét az Orosz Napló című útiiromány őrzi.  Ha ezeken kívül még mélyrehatóbban kíváncsiak vagytok a művész életére, kezetekbe ajánlom Richard Whelan könyvét, amely Robert Capa öccsének felügyelete alatt íródott Capáról. Itt talán nem helytálló a „családban marad” kifejezés…

Ezek a könyvrészletek Adorjáni Bálint színész révén hangzottak el ezen a nyári estén. Az én személyes kedvencem tőle, amely leginkább lefesti elénk Capa kiismerhetetlen impulzív egyedülálló jellemét, így szólt:

„Az elutazásom előtti napon elmentem, hogy kiváltsam a kiutazó vízumot. A külföldiekkel foglalkozó őrmester nagyon alaposan áttanulmányozta az útlevelemet. Miután beütötte a kilépő vízumot, megkérdezte, hogy melyik iskolába jártam. Megneveztem a budapesti gimnáziumot, ő pedig elsorolta a tanáraimat és megmondta melyik évben érettségiztem. Ő is abba az iskolába járt, két évvel utánam végzett. Visszaadta az útlevelemet és így szólt: Ha két évvel később születik, a maga tehetségével vagy már nem lenne életben, vagy legalábbis miniszteri titkár lenne. Így azonban csupán egy zavarosfejű nyugati liberális. Ez a történelmi materializmus.”

Az idézett szöveg Capa saját írása, mely a Holiday Magazine-ban jelent meg 1948-ban.

robert-capa2-egyetemistak-magazinjaAz estét még különlegesebbé tette Adorjáni Balázs felolvasása mellett Szőke Balázs gitár kísérete, és egy igazi formás kis kádacska, ahol szó szerint fürödhettünk a kultúrában… Mi, a kíváncsi hallgatóság, továbbá egy nagyjából 12 nm-es lightbox falat is megtekinthettünk, amely eredetileg a 2018-as 105. születésnapi évforduló alkalmával született. A speciális led-szalagozással elkészített fénydobozon megannyi fotográfia vezette végig szemünket a művész életén, amelyek között a háborús élet pillanatai mellet, társasági élet eseményeit megörökítő vakuvillanások is helyet foglaltak.

„Az ismert és kevésbé ismert tényeket felsorakoztató életrajzon keresztül megismerhetjük a „pesti vagány” kalandos életét, a fotóválogatás pedig felrajzolja a humánus haditudósító pályáját, az első fotóriporteri megbízástól – Trockij koppenhágai beszéde – kezdve az 5 megjárt hadszíntéren át egészen az utolsó előtti képkockák egyikéig. Az interakcióra, a Robert Capa-i világban elmerülésre invitáló kád-sarok pedig egy kedves, személyes vonallal hozza közelebb az alkotót a tárlat nézőihez.” – részletezte nekem tovább Boronyák Vivien vezetőmenedzser az este legfontosabb mozgatórugóit.

A Capa Központban jelenleg is megtekinthető egy ötven képes, egész életutat felölelő kiállítás, olyan fotográfiákkal, amely talán eddig nem is voltak annyira ismeretesek a nagy publikum számára. Az ilyen rendezvények, események által pedig talán kicsit jobban megismerhetjük ennek az úgynevezett zavarosfejű nyugati liberálisnak az életét, és vitába szállhatunk a vízumot felügyelő őrmesterrel, vagy éppenséggel egyet érthetünk, de szó nélkül semmiképp se hagyhatjuk!

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian