„Jó érzéssel tölt el, hogy esetleg barátságok kötődhetnek az én szervezésemnek köszönhetően” – Interjú Gerencsér Renátával és Oravecz Péterrel a PPKE BTK tutoraival

Mi a véleményed?
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0

A gólyák számára mindig kihívást jelent az egyetem elkezdése, hisz szinte minden, ami eddig jellemző volt tanulmányaik során, most megváltozik. Osztálytársak helyett sok helyen akár több száz évfolyamtárs, ráadásul óránként változó csoportösszetétellel, és persze a tanulás és számonkérés módszere is más. Természetesen erre az egyetemek, főiskolák is fel vannak készülve, így mindenhol igyekeznek megkönnyíteni a gólyák integrációját. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen úgynevezett tutorok segítenek a gólyáknak. De hogy mi is az ő feladatuk, illetve milyen hatással volt az idei gólyákra a vírushelyzet? Erről kérdeztem az anglisztika szak két tutorát is, Gerencsér Renátát és Oravecz Pétert.

Mit jelent tutornak lenni? Hogyan kell elképzelni a ti munkátokat?
tutor-interju-GR-EGYETEMISTAK_MAGAZINJAG. R. :
Először kapunk egy névsort, amit általában a tutor koordinátor oszt el közöttünk. Ez a névsor tartalmazza a gólyák email címeit is, amiken keresztül mi felkeressük őket. Ezután megkérjük őket, hogy ha van módjuk rá, jelöljenek be minket facebookon és ez nagyrészt meg is történik, de mindenkinél előfordul egy két ember, akiről soha nem hallunk többet. Facebookon bevesszük őket egy Messenger csoportba, ahol minden fontos információt vagy eseményekről való értesítőt megkapnak. Általában mikor valaki kikerül a gimnáziumból nem tudja pontosan mire számítson az egyetemen. Rengeteg új dologgal kell megismerkedniük, mint a Neptun vagy a vizsgaidőszak. Mi azért vagyunk, hogy elmagyarázzuk nekik ezeket és segítsünk, ha bármiféle problémába ütköznek. Emellett közösséget is próbálunk kovácsolni, az egyes események megszervezésével.

Mi motivált arra, hogy tutornak jelentkezzetek?
G. R. : Már tavaly, mikor először hallottam a tutorságról, eldöntöttem, hogy jövő évben jelentkezni fogok. Szeretek másoknak segíteni és jó érzéssel tölt el, hogy esetleg barátságok kötődhetnek az én szervezésemnek köszönhetően.
tutor-interju-OP-EGYETEMISTAK_MAGAZINJAO. P. : Igazából ez egy nagyon hirtelen döntés volt. Csak a vége felé kezdtem el gondolkozni rajta, hogy legyek-e tutor vagy sem. Több tényező is befolyásolt, elsősorban az volt a fő motivációm, hogy az én tutorjaim nem igazán vették komolyan a feladatot és kicsit ilyen voltak, de nem is helyzet volt velük. Páran az évfolyamról például nem is tudják, hogy ki a tutoruk. A másik fő ösztönző tényezőm anyukám volt, aki mindig is biztatott, hogy próbáljak meg minden lehetőséget, amit az egyetem ad, mert nem lehet tudni, mikor lesz rá alkalom még egyszer. Végül, de nem utolsó sorban az én egyéni kíváncsiságom vett rá végül, hogy belekezdjek.

Peti, neked ez a második éved tutorként. Mikor döntötted el, hogy újrajelentkezel?
O.P
.: Szerintem a szívem mélyén tudtam a legelején is, hogy ismét jelentkezni fogok. De a fő fordulópont az év végén volt, amikor a gólyáknak ki kellett tölteni egy értékelő lapot rólunk és kérdeztem az akkori koordinátort, hogy kell-e szólni a gólyáimnak, hogy töltsék ki és csak annyi választ kaptam, hogy nekem még több válasz érkezett, mint amennyi gólyám van. Ekkor éreztem át igazán, hogy ez a munka nem csak élvezetes, de még eredményes is lehet.

Mint egyetlen tapasztalt tutor az anglisztika szakon, idén az előbb említett tutor koordinátor is te lettél. Mennyiben változtak így a feladataid?
O. P.:
Nálunk, anglisztikán, ez kicsit másképp működik, mint a többi szakon. Normál esetben nekem nem lennének gólyáim és kizárólag a tutorokat kéne felügyelnem és arra figyelni, hogy ők mit csinálnak. Mivel nálunk kevés a tutor, de sok elsőéves hallgató van, ezért ez nem volt lehetséges, szóval nekem is részt kell venni a normál tutorkodásban is. Amiben nekem másabb idén, az ugye a megnövekedett felelősség, azzal, hogy a tutorok munkájának a minőségét is figyelni kell. Szerencsére nagyon jó csapat van idén, így nem áll fent a veszélye, hogy valakit jelentenem kell, hogy nem csinál semmit. Ami még mindenképp különböző, az kérdések mennyisége, amit meg kell válaszolnom. Mivel idén én vagyok a „felsős” ezért ha tutortársaim valamit nem tudnak, hozzám fordulnak válaszért.

Reni, te ugye tavaly még elsőéves voltál. Milyennek képzelted a tutorkodást akkor még „külső szemmel”?
G. R.:
Olyan teljesen, mint ahogy elképzeltem. Nagyjából tudtam mire kell számítani, mert előző évben többször is beszéltem erről a tutorommal, aki egyébként Peti volt. Talán kicsit könnyebb is, mint amire számítottam. A legnehezebb része mikor a gólyák olyan kérdést tesznek fel, amire nem tudom a választ, de szerencsére tutortársaim segítségével mindig tudunk valamit felelni nekik.

Idén ugye a pandémia miatt sok helyen máshogy indult a tanév, mint egyébként. Nálatok ez miben nyilvánult meg? Mennyivel lett nehezebb dolgotok? Milyen plusz feladataitok lettek?
G. R. :
A vírus megnehezítette az események szervezését, ami pedig fontos része egy egyetemi életnek. Csináltunk néhány szabadtéri és vírushelyzetnek megfelelő (tartottuk a másfél méteres távolságot és fertőtlenítetünk stb.) összejövetelt, amiről szerencsére mindenki egészségesen távozott. Ha nem is plusz feladatokat, de talán azoknak a hiányát szülte a járvány helyzet, de próbálunk így is egy kis színt vinni a gólyák első egyetemi évébe.
O. P. : Plusz feladatot szerintem sem igazán generált, sőt inkább csak könnyít. Mert ugye a kérdések ugyanazok, mint minden félévben szóval sok újat nagyon nem tudnak feltenni, bár néhányuk erősen próbálkozik. Viszont az események száma természetesen csökkent, amit a munka szempontjából felfoghatnánk pozitívnak is, de szerintem ez a legnagyobb negatívum, mert én és a tutor társaim is szeretnénk a lehető legtöbbet adni nekik vissza, hogy élvezzék az első évüket az egyetemen, és ez egyben a legnagyobb nehézség is, hogy amikor tudunk valamit csinálni nekik, annak nagyon jól kell mennie, mert sok új lehetőségünk nem lesz.

Mindketten említettétek, nem hogy nehezebb, de könnyebb is lett a feladatotok, mivel a munka nagy részét korlátozza jelenlegi helyzet. Viszont ami nektek könnyebbség, az nekik pont hogy nehézség, hisz így kevesebb esélyük van a személyes találkozásra mind veletek, mind egymással. Hogyan próbáljátok áthidalni ezt a problémát?
G. R. :
Ahogy csak tudjuk. Talán több/részletesebb dokumentumot állítottunk nekik össze, mint azt tettük volna, ha többet találkozunk velük élőben.
O. P. : Elsősorban azzal próbáljuk a helyzetet orvosolni, hogy alkalmazkodunk a környezethez, ami épp jelen van. Ameddig jó idő volt, a szabadba szerveztünk programokat. Utána amennyire lehetett próbáltunk kis létszámú eseményeket szervezni, ha lehetséges volt. Most a legújabb kormányrendelet miatt főleg az online eseményeken dolgozunk. Illetve próbáljuk a gólyáknak lekommunikálni, hogy semmi probléma, ha valaki az egészsége érdekében nem akar jönni egy eseményre. Egyetemeken szokás szokott lenni, hogy járni kell mindenhova, hogy meglegyen az ismeretségi köröd, de ezt idén próbáljuk nagy erővel eltüntetni.

Mindkettőtöknek van összehasonlítási alapja a tavalyi évhez képest most milyenek a gólyák. Reni, te, mint tavalyi gólya, Peti, te, mint tavalyi tutor, mit láttok, másabbak valamiben az idei gólyák? Esetleg érezhető valami változás akár a kevesebb személyes találkozó, akár a hibrid oktatás miatt?
G. R. :
Néhány tapasztalatot, amit még tavaly szereztünk nem tudtunk megosztani velük, mint például az előadásokon való részvétel és a katalógus fontossága. És persze mi még egy kezdetleges és kitapasztalatlan online félévben vettünk részt az előző évben ezért néhány online oktatással kapcsolatos dolgot velük együtt fedeztünk fel ezáltal nehezebb lett az erre vonatkozó kérdéseik megválaszolása is. Ebből a szempontból ők ugyanannyit tudnak néha, ha nem többet, mint mi.
O. P. : Őszintén olyan nagy különbséget nem fedeztem fel. Idén is megvan egy kemény mag, aki akar menni mindenhova. Most is vannak emberek, akiket sose látni iskolán kívül. Baráti társaságok idén is ugyan olyan gyorsan alakultak ki. Az egyetlen különbség, amit én tapasztaltam az az, hogy idén nem annyira aktívak a Messenger beszélgetésben, mint tavaly voltak. De ennek lehet sok oka, lehet csak pont olyan társaságot kaptam, akik nem akarnak annyira beszélni a csoportban. Vagy lehet az én tavalyi hozzáállásom nem annyira működik idén. Lehet hogy a kettő egyszerre. Persze ennek ellenére van élet és senki nem fél hozzám szólni csak idén jóval kevesebb kérdés érkezik felém. Ami nem is baj, mert a többiek gólyái meg a tavalyiak bőven pótolják ezt a hiányérzetemet.

Képeken: Oravecz Péter tutor koordinátor, Gerencsér Renáta & Ézsiás Eszter tutorok
Képeket készítette: Ézsiás Eszter

Mi a véleményed?
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
+1
0
EnglishGermanHungarian