Ilyen volt az online vizsgáztatás BTK-s szemmel

A mostani időszakban nyilvánvalóan mindenki számára más okokból kifolyólag változott meg az élete, a hétköznapjai. Vannak, akik home office-ba kényszerültek, míg másoknak ugyanúgy be kellett járni a munkahelyükre a vírus terjedésének időszakában. Egy egész családon levezethető, hogy ki miért ütközik nehézségekbe. A szülők, a gyerekek, akár tanárok és diákok is a maguk módján megsínylik a jelenlegi helyzetet. Nincs ballagás, szerenád, de még diplomaosztó se, nemhogy a megszokott vizsgák. Vajon hogyan látja mindezt egy végzős bölcsészhallgató?

Tulajdonképpen most egy végtelen panaszáradatot zúdíthatnék az olvasókra, de miért is tenném? Ami azt illeti, szerencsésnek érzem magam, több szempontból is. Mivel idén végzek, számomra már előbb elkezdődött a vizsgaidőszak, mint a többi hallgatónak, mesterszakon pedig már olyan tanár-diák viszony alakul ki a legtöbb esetben, ami lehetővé teszi, hogy ne legyen jelen a felek közti kommunikációban egy olyasfajta hatalmi távköz, ami miatt ne mernénk feltenni a kérdéseinket az oktatóknak, ők pedig ne válaszolnának nekünk. Ritka volt az, hogy egy tanár ne lett volna elérhető Microsoft Teamsen vagy ne válaszolt volna még aznap emailben nekünk.

Összességében kétféle vizsgáztató módszert tapasztaltam. Az egyik volt a szóbeli, ami nem csupán attól volt más, mint a megszokott, hogy laptop előtt ülve, webkamerán keresztül zajlott le. Már alapvetően egy vicces szituáció táptalaja, hogy egyedül karanténozó diákként igyekeztem kiválasztani a szoba egyetlen sarkát, ahol még viszonylagos rend volt reggel kilenc tájékán, és onnan mutattam meg magam a tanáromnak, illetve szaktársaimnak, miközben én jól láttam, micsoda mini-káosz vett körül.

Sok helyen hallottam, hogy ez a helyzet remek lehetőség a puskázásra, amivel nem értek egyet. Egyrészt nagyon látványos metakommunikácója van annak, ha éppen akkor olvasod le valahonnan a megfelelő választ, másrészt úgy érzem, hogy teljesen fölösleges.

A mi szóbeli vizsgánk lényegében a meglévő tudásunk birtokában kialakított véleményünk kifejtésére, tudatos érvelésre épült egy-egy tudományterületen belül, hogy hogyan definiálnánk bizonyos tudományos fogalmakat, milyen előnyei és hátrányai vannak a globalizációs jelenségeknek például. Természetesen meg kellett nyilvánulnia ebben az esetben is annak, hogy olvastuk a lényeges szakirodalmakat, illetve tanulmányoztuk az órai prezentációk anyagát. Attól pedig, hogy nem volt konkrét tétel, hanem a tanár fölvetett egy adott témát, amire ott helyben válaszolnunk kellett, elfoghatott volna a jeges félelem. Hiszen ez nyilván nem olyan szóbeli vizsgáztatás, mint amihez eddig hozzászoktunk, ahol volt némi időnk kidolgozni a tételt, majd saját vázlat alapján számot adni tudásunkról. Azonban nekem tetszett ez az újfajta flexibilitás, ami megjelent a vizsgáztatásban.

Ugyanezt tapasztaltam a második alternatívánál, az írásbelinél. Az oktató úgy oldotta meg számunkra a vizsgát, hogy egy viszonylag hosszú Google Forms kérdőívet tett közzé számunkra, amire egy adott időszakon belül lehetett válaszolni. Véletlenül sem olyan percre mért, kvízszerű vizsga volt, mint amivel a közösségi médián keresztül riogatják az egyetemistákat, bár nyilván karonként, szakonként, de akár oktatónként is jelentős eltérések lehetnek. Számunkra több napos időszak volt, hogy válaszoljunk a kérdésekre, amelyek mondatszám alapján lettek meghatározva, és ebben rejlett a valódi nehézségük, ez viszont szerintem nem feltétlenül baj. A sok esszékérdésen keresztül inkább a személyes tudás nyilvánul meg, mint amit mondjuk a netről lemásolhatnánk. Ez már csak azért is sokkal bonyolultabb volna, mivel a tantárgy olyan geopolitikai, társadalomtudományi krízisekre fókuszált, amikről releváns anyag nem igazán érhető el az interneten keresztül.

Ehhez társult még az is, hogy a járvány okozta helyzetből adódóan sok tárgyból kellett hétről hétre beadandókat írnunk a szorgalmi időszak alatt, amiről én személy szerint nem éreztem, hogy valóban annyira fontosak lennének, tekintve, hogy a távoktatás ideje alatt is igyekeztek a tanáraink rendes órákat tartani a körülményekhez képest. Akadt viszont olyan tanár, akinél ezek a beadandók adták ki teljes egészében a végleges osztályzatot, míg más oktatónál a beadandók egy adott százalékban befolyásolták a végleges érdemjegyet, mellé társítva az órai aktivitást, valamint a vizsga során szerzett pontokat. Ugyanígy volt arra példa, hogy egy tantárgyhoz kapcsolódó téma alapján összeállított, a szokásosnál némileg terjedelmesebb prezentációval lehetett kiváltani a vizsgát.

A tavaszi szemesztert végül 4,91-es átlaggal zártam, ami lássuk be, a körülményekhez képest nem egy rossz eredmény. Mivel én is azoknak a körébe tartozom, akik ebben az időszakban fognak záróvizsgát tenni, a java még nyilván hátravan. Azonban azt tapasztalom, hogy a tanszékem oktatói kiválóan helytállnak a helyzet ellenére is. Már hetekkel ezelőtt létrehozták számunkra a csoportot, ahol le fog zajlani a vizsga, feltöltve számunkra minden hasznos információt.

Ahhoz, hogy a puskázás lehetősége se merüljön fel, megosztott képernyővel kell majd dolgoznunk, mialatt Word dokumentumban írjuk a tételeinket egy adott időkereten belül. A szakdolgozati védés kapcsán feltett kérdésekre megadott válaszokat  legalább két nappal a vizsga előtt, szintén Wordben kell elküldenünk. A vizsgáról hangfelvétel is készül, a bizottság összes tagja és a záróvizsgázó diákok már mind benne vannak a csoportban, az időbeosztás felkerült, vizsgaidőpontok név szerint be vannak ütemezve, illetve a későbbi értékelés ideje is, ami egy interperszonális záróvizsga esetén is fennáll.

 

 

Más barátaimtól, ismerőseimtől hallottam, hogy a többi tanszék nem feltétlenül törekedett a záróvizsgák, illetve szigorlatok precízebb lebonyolítására. Volt olyan, akinek még fogalma sem volt, hogyan zajlik majd le az ő vizsgája.

Ez is azt mutatja, hogy karon belül is lehetnek eltérések. Mégis arra kell törekednünk, hogy a legjobbakat reméljük, és a koronavírus okozta szokatlan helyzet ne állja útját a boldogulásunknak. Összességében nem hinném, hogy az online vizsgáztatás jobb vagy rosszabb volna, mint a régi, megszokott vizsgák. Egyszerűen másmilyen. Az, amit mi magunk ki tudunk hozni belőle, és ahogyan megfelelő kommunikáció útján egyeztetni tudunk tanárainkkal, nagyban hozzájárul a végső eredményhez.

Persze nekem szerencsém volt, ahogyan korábban is elmondtam. Ezúton is szeretném kifejezni, mennyire hálás vagyok a Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszék oktatóinak, akiknek a többsége azon volt, hogy ne legyen számunkra még nehezebb a karantén, mint amilyen alapvetően.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian