level_pecsi_egyetemistak_magazinja

Nyílt levél édesanyáinknak az egyetemről!

Az egyetem egy nehéz időszak mind nekünk, mind szüleinknek. Nem tudjuk elképzelni azt az aggodalmat, ami édesanyánk arcán csak néha-néha látható, mikor megkérdezi, hogy vagyunk. Gondoltam mi lenne, ha egy univerzális üzenetet küldenék az én és mindenki más Édesanyjának, hogy együtt nyugtassuk meg őket, és hitessük el velük pár percig, hogy mi, felnőtt egyetemisták tényleg minimálisan már fel is nőttünk.

Drága Édesanyám!

Megkaptam a küldött kaját és pénzt, köszönöm szépen! Esküszöm, eszek rendesen, és nem költöm el minden pénzemet a mekiben vagy a Csinosban. Az egyetem remekül megy, de gyerekkoromban megkértél, hogy iskolával kapcsolatban ne hazudjak, szóval maradjunk is ennyiben. Pécs egy remek város. Van itt minden, mi szem szájnak ingere.

Múltkor, amikor lementünk sörözni a srácokkal. Amikor legutóbb bementünk a Tudásközpontba elolvasni a kötelezőinket tartottunk egy cigiszünetet – ahol mindenki cigizett, de én eskü csak egy kólát ittam – és váltottunk 1-2 szót arról, hogy ki hogyan érzi magát mióta elköltöztünk otthonról. Lehet, hogy az egyetem egy hatalmas nagy muri, ahol kevesebb a kötöttség, mint otthon veletek, de a felnőtté válásom egyik legmegterhelőbb időszaka a különélés. Félek mi lesz, ha egyszer nemcsak a fizikai „fészekből” repülök ki, hanem minden támogatás nélkül egyedül kell megállni a lábunkon. Emiatt azonban nem kell aggódnotok. Megígérem, hogy nem csinálom meg ugyanazokat a hülyeségeket, amiket gyerekként és idővel, ha telefonálok nem amiatt kell aggódnotok, hogy „mennyi pénzre van szüksége?”, vagy „megint biztos nem eszik egy falatot sem.”, hanem boldogan fogunk elbeszélgetni 20-30 percet a semmiről és együtt fogunk nevetni mindenen, amiket az a „hülye gyerek csinált pár évvel ezelőtt”. A srácok és én is igyekszünk, hogy levegyük rólatok a terhet és ne stresszeljünk titeket feleslegesen, de sajnos a felnövés nehezebb, mint ahogy azt hittük régebben.

Nem járunk sokat el a barátokkal. Ha el is megyünk, akkor is csak a többiek isznak, de én soha. Hogy is innék. Tanulni jöttem Pécsre és nem bulizni össze-vissza. A többiek nagyon okosak és kedvesek. Soha nem akarnak belevinni a rosszba, bár ugye jól neveltetek engem, szóval esélyük sem lenne rá. A cigaretta és az alkohol létezését is csak hírből ismerem, soha nem élek ilyen szerekkel. Hisz tudjuk, hogy ördögtől való az összes. Ellenben nagyon sokat olvasok, meg tanulok. Nem hinnéd el Anya! Reggeltől estig. Felkelek és a reggeli kávém mellé T.M. Scanlon (Biztos így írják, bár te úgysem olvastad) Etikai szerződéselmélete adja meg nekem azt a boldogságot, amit másoknak a dohány és a nikotin. Diszkókba, meg ilyen szórakozóhelyekre sem járok, mert ugye én már komoly vagyok nagyon és az egyetemi előadó az egyetlen hely, ahol jól érzem magam. Néha csak azt sajnálom, hogy 3-4 órával hosszabbnak kéne lennie a napnak, hogy több időt tölthessek egészségesen és tanulással töltve.

Hálás vagyok azért, hogy erőtökön felül próbáljátok könnyebbé tenni az életemet, és tudom, hogy néha úgy tűnhetek, mintha nem értékelném. Életem során azon leszek, hogy visszaadjam legalább a 64,15 százalékát mindennek, amit tőletek valaha kaptam. Köszönöm, hogy tudod mikor nem kell rákérdezni az iskolára, hogy mindig elmondod, hogy haza bármikor mehetek, ha már sok nekem az egyetem vagy, hogy bármikor – ha munka közben is – azzal hívlak fel, hogy valami problémám van, akkor is képes vagy mindent félredobni 5 percig, hogy a maximálison felül is támogass mindenben, amiben csak tudsz.

Vigyázzatok magatokra, lassan érkezem!

___________ (Ide a gyermeked neve kerül)

U.I.: Tökfőzeléket kérek, ha hazaérek.

likeheartlaughterwowsadangry
Avatar
likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian