Lebilincselő lesz a következő tanév

Mindannyiunk érdeke, hogy az iskolák légköre biztosítsa azt a környezetet, amelyben a diákok elsajátíthatják a megfelelő tudást. Ennek érdekében július elsején megszületett az a kormányrendelet, amely szerint iskolaőröket kérhetnek az iskolák vezetői intézményeikbe, ha szükségesnek tartják. Mint minden döntés mellett, így emellett is felsorakoztathatunk prokat és kontrákat, ám előtte egy nem túl terjengős történelmi betekintéssel élnék.

Hasonló esetről már feltehetőleg mindenki hallott, amely hivatalosan az 1871-től 1945-ig tartó iskolafelügyeleti rendszer létezése, mely kisebb nagyobb változásokkal tulajdonképpen a rendszerváltásig működött. Megalakulásának célja a kiegyezés után kialakult helyzet következtében az oktatási intézmények központosítása és uniformizálása volt. Persze ez sokkal szerte ágazóbb munkakör, mint a szóban forgó iskolaőr pozíció, de párhuzam kétségtelenül fellelhető benne. Az iskolafelügyelők munkája többnyire a tanárok ellenőrzésére irányult, leginkább arra mutattak példát, hogy az oktatók kövessék a centralizált tanmenetet, valamint erősen konzervatív értékrendet képviselve belefolytak a gyerekek nevelésébe is. Ebbe természetesen beletartozott a magatartás és a gyerekek viselkedésének adott normák követésére sarkalló nevelése is. Ezzel párhuzamosan egy más fajta rendszer is kialakult a tengerentúlon, mely Lightner Witmert amerikai pszichológus nevéhez fűződik. Története 1896-ra nyúlik vissza, amikor megalapította az első pszichológiai klinikát a Pennsylvaniai Egyetemen kifejezetten problémás gyermekek számára. Alap elképzelése volt, hogy minden gyereket egyénként kell kezelni és a saját képességei szerint megítélni a teljesítményét. Később ez a felfogás kiterjedt a viselkedés analízisére és a problémás gyerekekkel való foglalkozásra a két világháború között, így minden gyerekkel egyesével foglalkoztak és igyekeztek mind diagnosztizálni, mind segíteni az előrelépés útján őket. A magyarországi gyermekpszichológia történetének gyakorlati kezdete az 1960-as évekre tehető, de ekkor még nevelési tanácsadóként működő szervezetről beszélünk. Annak ellenére, hogy a 60-as évek végén tették elérhetővé az első iskolapszichológust, az akkori vezetés hatására évekig nem volt jövője ennek a munkakörnek. Végül a 80-as évek közepén újra felmerült az iskolapszichológus kérdése, majd 1993-ban megalakult az első iskolapszichológushálózat Budapesten.

Visszatérve az alap témához, az iskolaőrök kirendeléséről szóló kormányrendelet szerint eddig 491 oktatási intézmény rendelkezik majd szeptembertől iskolaőrökkel. A munkavégzésük nem az iskolaigazgatójának kompetenciájába tartozik, hanem a rendőrségébe és adott esetben, amelyet ők ítélnek meg szubjektívan, testi fenyítést is alkalmazhatnak paprikasprével vagy gumibottal. Ennek a lépésnek a megtételére a gyöngyöspatai szegregációs botrány sarkallta a vezetőtek, amely legalább annyira kegyetlen és elfogadhatatlan döntés volt a gyöngyöspatai iskola részéről, mint a bilinccsel felszerelt iskolaőrök bevonása egy oktatási intézménybe a kormány részéről. Persze ezt a pozíciót sem adják ingyen, mind fizikai mind mentális feltételeknek meg kell felelniük a jövendőbeli őröknek, amely megfelelő erőnlétet és átlagos mentális terhelhetőséget takar.

 

 

Nem alkothatok véleményt valamiről, amit még nem látott senki működés közben, feltételezésekbe pedig nem bocsátkoznék, azonban az előbb felsorolt példák jól mutatják, hogy nem ez az egyetlen megoldás létezne a kiélesedett tanár diák viszonyokra. A hasonló helyzetekben lévő iskolákban számos visszaélésnek lehetünk szemtanúi, valamint még inkább az agresszív cselekedetekre bátorítja a gyerekeket ez a fajta mechanizmus. Annak ellenére, hogy gyors problémamegoldásnak bizonyul még rendkívül felületes, sőt többet árt, mint használ. Természetesen mindenki felelős a tetteiért, még akkor is, ha gyerek, de nem feltétlen az agresszív vagy abuzív cselekedetei alapján kellene eldönteni ki milyen bánásmódot és szankciókat érdemel. Számos esetben állhat trauma vagy otthonról hozott probléma egy-egy reakció hátterében, nem beszélve a szocializációs közegről. Meglehetősen primitív és túlságosan leegyszerűsített lépésnek tartom, hogy egyenruhás őröket vezényelnek 12 éves gyerekek közé, még abban az esetben is, ha nem tökéletes a viselkedésük. Közel harminc éve kezdődött a hazai iskolapszichológiai rendszer komolyabb kiépülése, ez következtetni enged arra, hogy napjainkra akár egy kipróbált rendszerként működhessen a gyerekek pszichés egészségéért felelős szervezet. Személyes- és a környezetem tapasztalata alapján, nem igazán van kultúrája a hazai iskolákban az iskolapszichológusnak. A gyerekek nem akarnak és nem is mernek megnyílni egy idegen felnőttnek, mely nyilván a nem megfelelő kommunikáció hibája, majd egy ilyen elidegenedett és elég személytelen felépítésű rendszerbe beiktatnak olyan tagokat, akiknek a dominancia mutatása lesz a funkciójuk.

A történelmi példákból látható, hogy sok esetben hagyja ki sajnálatos módon épp az oktatási rendszer a gyerekek egyéniségét és személyes nehézségeit egy-egy felmerülő probléma megoldásából. Másrészt a legnagyobb gond, hogy néhány vélemény szerint, az agresszió válasz az agresszióra. „Az erőszak, a gyengék végső menedéke.” (Isaac Asimov)

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian