janne-teller-semmi-konyv-ajanlo

Elmélkedés az élet értelméről – könyvajánló

A dán írónő, Janne Teller híres műve, a Semmi eléggé felemás reakciókat váltott ki Dániában, hiszen először betiltották az iskolákban, később viszont megkapta a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját, ezt követően pedig kötelező olvasmánnyá tették. Ezen kívül pedig nemzetközi sikereket is aratott, nagy népszerűségének egyik oka pedig kétség kívül az a kérdés lehet, amellyel foglalkozik, mégpedig egy nagyon ”egyszerű” és még ”senki” által fel nem tett kérdéssel: Mi az élet értelme?

konyv semmiMindenkivel előfordult már valaha, hogy nem látja értelmét az életének, hogy úgy érzi, nem éri meg a sok fájdalom és erőlködés, hogy nem hiszi, hogy bárminek is lenne értelme az életben. Én is voltam már így, sőt, bizonyos időszakonként újra és újra fel teszem magamnak a kérdést, hogy van-e az életnek értelme, és ha igen, akkor mégis mi az? Van olykor, hogy úgy érzem, igen, most végre rájöttem, megtaláltam és ennek tudatában végre boldogan élhetek, mert bármi történjék is, az élet értelme most már megkérdőjelezhetetlen számomra. Aztán történik valami, aminek hatására elszomorodom, és megint befészkeli magát a fejembe az a rémes gondolat, hogy tévedtem, és nemcsak hogy fogalmam sincs a válaszról, de még az is lehetséges, hogy egyáltalán nincsen semmilyen értelme. Az, hogy az ember keresi az élet értelmét nem új dolog, amióta létezik az emberi faj, mindig is felmerült benne ez a kérdés és szinte már az vált az életének az értelmévé, hogy rájöjjön a válaszra. Akiket ez a téma nagyon is izgat, és szívesen filozofálgatna róla, annak szívből ajánlom Janne Teller Semmi című novelláját, aki viszont már-már elkeseredetten is választ szeretne kapni erre a kérdésre, (spoiler következik!), az inkább olvasson el mást, mert ennek a történetnek a végén választ, azt biztos, hogy nem fog kapni.

Rövid tartalom

A történet középpontjában egy általános iskolás osztály áll, a konfliktust pedig az adja, hogy az egyik gyerek közülük, Pierre Anthon, egyszer csak kijelenti, hogy „Semminek sincsen értelme” és „Ezért semmit sem érdemes csinálni”, abbahagyja az iskolát és felmászik a házuk előtti fára, ahonnan az új felfedezésének igazát hirdeti a többieknek. Társaira ezzel mély benyomást téve szinte teljesen felforgatja az életüket, ők pedig elhatározzák, hogy bebizonyítják Pierre-nek, hogy az életnek igenis van értelme. Szép sorban, egymás után elkezdenek egy régi pajtába összegyűjteni mindenféle dolgot, ami számukra jelentőséggel bír, és amiről úgy gondolják, hogy némiképpen az életük értelmét jelentheti. Ezek együttesét pedig elnevezik a Fontos Dolgok Halmának. Eleinte ez csak egy kis ártatlan játéknak tűnik, még az olvasó számára is, azonban ahogy haladunk előre a történetben egyre komolyabb áldozatokat és kockázatokat kell hozniuk, hogy tovább gyarapítsák a halmot és azért is, mert már egyre több kell ahhoz, hogy továbbra is elhiggyék annak igazát, amit be szeretnének bizonyítani. Olyannyira eldurvul a helyzet, hogy ”projektjükkel” felhívják a szülők és a rendőrség figyelmét, egy időre pedig még nagy hírnévre is szert tesznek, ami azonban hamar elmúlik, ezzel pedig kezdetét veszi egyfajta változás a gyerekekben. Ráadásul Pierre továbbra is kigúnyolja őket és a halmukat, és minden igyekezetük ellenére továbbra sem tudták meggyőzni arról, hogy nincs igaza, a fiú szájából pedig olyan mondatok is elhangzanak, amikkel nemcsak mértéktelenül feldühíti a gyerekeket, de egyfajta törést is okoz a szívükben. A történet végén számomra pedig az okozza az igazi tragédiát, hogy habár folytatódott tovább az életük ez az érzés és az a tudat, hogy talán Pierre Anthonnak mégiscsak igaza volt, örökre megmaradt bennük.

Tudom, tudom, választhattam volna valami vidámabbat is, így utólag is elnézést kérek, ha valakit depresszióközeli állapotba taszítottam. De mindent összevetve szerintem ez egy fantasztikus olvasmány, és rendkívül bátornak tartom az írónőt, egyrészt amiért egy olyan kényes témához nyúlt, amiről valamiért csak nagyon félve merünk beszélni, már ha egyáltalán merünk, másrészt pedig azért, mert nem egy habosbabos hollywoodi filmbe illő jelenettel és boldog véggel zárta a történetet. Épp ellenkezőleg, nem szolgálta ki az olvasók happy endre való igényét és persze nem azt a lezárást adta nekünk, mint amit vártunk volna. Emlékszem, amikor én olvastam, nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon mi lesz majd az a válasz, amelyre rájönnek a gyerekek, hogy mi lesz az a bizonyos élet értelme. De most belegondolva, talán jobb is így, hogy nem határozta meg, és persze habár ez a történet kissé negatívan ért véget, nekünk nem kell, hogy negatív érzéseink legyenek. Úgy gondolom egységesen és általánosan nem lehet ezt meghatározni vagy definiálni, mint ahogyan azt ők is próbálták. Mindenki számára mást jelent, és mindenkinek azt kell megtalálnia, ami számára értelmet ad az életének, és szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem csak egy dolog lehet. Lehet az a családunk, a barátaink, a munkánk, a hobbink vagy akár mindez együttvéve.  Lehet, hogy minden, amiért érdemes élnünk itt van az orrunk előtt, csak nem vesszük észre!

 

Kiemelt kép forrás: Könyvinspirációk

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian