kimerizmus_pecsi_egyetemistak_magazinja-1.png

Kimérizmus – a saját gyermekem még sem a sajátom

Mint már számos betegségekkel foglalkozó cikkemben olvashattátok, hogy mennyi féle rendellenesség létezik a világon, amelyeknek, ha picit nem olvasunk utána, akkor lehet nem is találkozunk velük életünk során.

Ebben a cikkben szereplő betegség bemutatása előtt, szeretném, ha egy kicsit belegondolnánk abba, hogy milyen érzés is lehet, amikor kiderül, hogy a gyermeked nem is a te gyermeked. Sokszor hallunk/látunk erre példát, hiszen a szóbeszéd is tartja, mindig csak az anya a biztos, nem egy genetikai vizsgálat zárult már azzal az eredménnyel, hogy az apának hitt személy nem is a vérszerinti apa. Na, de ebben az esetben nem ez a helyzet.
Mi van akkor, ha az anya nem is a gyermekei anyja?

A kiméra fogalom a biológia körében jellemző, ez a genetikai mozaik azokra az élőlényekre utal, akik kettő vagy annál több ivarsejtből jöttek létre. Ennek kettő csoportja van, elsődleges, amikor a megtermékenyülés során lépett fel a genetikai változás, vagy másodlagos, amikor az egyed fejlődésének egy későbbi fázisában, mint pl.: sejtcsere esetleg transzplantáció révén.
Rendkívül érdekes, hogy a kiméra ember nem ritka, ugyanis közülünk is nagyon sokan elmondhatják magukról, hiszen kis mennyiségben hordozunk olyan sejteket, amelyek az édesanyánktól származnak, tehát bennünk is megtalálhatóak olyan sejtek, amelyek nem a mieink, hanem anyánk genomjai. Ami még ennél is bizarrabb, ha vannak idősebb testvéreink azok sejtjei is megtalálhatóak bennünk, habár jóval kisebb mennyiségben.

A mikrokimérizmus terhesség alatt alakul ki. Az anya és a baba közt, mint azt jól tudjuk a placenta, vagyis a méhlepény adja a kapcsolatot. Elméletileg ezen belül az anya és a baba vére nem keveredik, azonban a két vérkeringés közt olyan vékony határvonal van, hogy a tápanyagok, az oxigén, szén-dioxid, illetve a salakanyagok átjuthatnak a másik oldalra.
Ez a jelenség csak akkor alakul ki, ha osztódóképes sejt is átjut, amely egy önálló sejtvonalat indít el a gazdájának. A mikrokimérizmus akkor a legszembetűnőbb, ha egy eltérő nemű sejtet fedeznek fel az ember szervezetében.
Megtörtént esetről számoltak be 2012-ben, amikor boncolás során, egy elhunyt anyában Y nemi kromoszómát tartalmazó sejteket találtak, vagyis férfi nemű kromoszómákat.

Szintén igencsak híres történetnek mondható, hogy 2002-ben egy washingtoni nőnek és párjának megromlott a kapcsolata, ennek következtében a férfi elhagyta. A nő az államhoz fordult segítségért, ugyanis akkor volt terhes harmadik közös gyermekükkel, így nem tudott dolgozni. A jóváhagyáshoz az állam egy DNS- tesztet kért, amely bizonyítja, hogy a gyermekeknek valóban ő az édesanyja. Természetesen azonnal bele is ment, hiszen tisztán éltek benne az emlékek a szüléseiről. Azonban kiderült, hogy a rutinnak induló teszt nem pozitív eredményt hozott. A három gyermekének valóban egykori párja az édesapjuk, azonban az édesanyával nincsen közös DNS.
“Tudtam, hogy a gyerekeimet én hordtam ki és szültem meg, és nem értettem, hogy vonhatja ezt bárki kétségbe” – nyilatkozta az asszony, amikor azzal vádolták meg, hogy másnak akarja kiadni magát és megvezetni a hatóságokat. Az eset hosszú hónapokig elhúzódott, míg kiderült, hogy a gyermekek DNS-e egy ritka, genetikai állapot miatt nem egyeznek, mégpedig a kimérizmus miatt. Ez azt jelenti, hogy az asszony még magzati korában valószínűleg bekebelezte ikertestvérét, aminek sejtjei az ő szervezetében maradtak. A gyermekei valójában pedig a testvére DNS-ét hordozzák magukban.

likeheartlaughterwowsadangry
Czine Vanessza

Czine Vanessza vagyok, a Media Iuris szerkesztője. Mindenki rendelkezik egy szenvedéllyel, nekem az írás jutott, amivel már 10 éves korom óta képtelen vagyok betelni. Regények, novellák százai sorakoznak a szekrényemben, melyet remélem ti is hatalmas szeretettel fogadtok majd. Mert nincs is annál nagyobb gyötrelem, mint magunkban hordozni egy el nem mondott történetet.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian