könyvajánló

Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Sziasztok!

A vizsgaidőszak véget ért, így szükségét éreztem, hogy a Media Iurisban való tevékenykedésem mellett egy újabb könyv elolvasásával töltsem az időmet. Ezt az újdonsült könyvet szeretném most bemutatni nektek, hátha Ti is kedvet kaptok hozzá!

Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Margaret Jacobsen-nek mindene megvan, ami a boldog élethez kell. Imádja az új munkáját, a barátját meg még jobban, és tudja, hogy a kezét is hamarosan megkérik. Ám azon a napon, ami a legboldogabbnak kellett volna, hogy legyen, minden katasztrófába torkollik, és Margaret élete egy csapásra megváltozik.

A kórházban jön rá, hogy talán barátja, Chip, nem tudja feldolgozni, ami vele történt, és kapcsolatuk nem bírja ki ezt a nehéz időszakot. Rájön, hogy talán félreismerte Chip-et, és egyáltalán nem is egymáshoz valók. Aztán felbukkan rég látott nővére, aki talán már jelenlétével is tud segíteni. A kissé durva fizioterapeuta, Ian is próbál mindent megtenni, hogy Maggie-nek segítsen. Ami nem könnyű, tekintve, hogy Maggie teljesen bezárkózott, és nem látja értelmét a segítségnek.

Maggie eleinte úgy érzi, hogy az élete darabokra hullott, és már semmi nem lesz olyan, mint régen. Ami persze érthető is. Ám mi a helyzet akkor, ha az új élete sokkal jobb és tartalmasabb, mint gondolta volna?

Általában én olyan könyveket olvasok, amik teljesen a romantikára épülnek, és már-már túlzottan érzelmesek. Ez viszont nem olyan, mégis nagyon megragadott. A romantika persze ebben is megvan, de nem olyan hatalmas mértékben.
A történet az újrakezdésről, az új esélyről szól. Megmutatja, hogy bármi történjék velünk, ha mellettünk vannak a szeretteink, minden máris jobb, hisz nem vagyunk egyedül. Maggie története reményt ad, hogy mindig talpra lehet állni, és újrakezdeni a dolgokat, sőt a szerelem is újra rátalálhat az emberre, még akkor is, amikor egyáltalán nem gondolná.
A könyv egy érzelmi hullámvasút volt, amit én is teljesen átéreztem. Hol könnyeztem, hol nevettem a főszereplővel együtt.

Mély mondanivalója van az egész történetnek, ezért is ajánlom.

Maggie-től idézek, ami szerintem hűen tükrözi a könyvet:

Soha senkinek nem mondom azt, hogy az élete soha nem lehet olyan egyszerű, mint amilyennek tervezte. Azt az életet kell élnünk, amink van. A küszködésből kell erőt merítenünk, és a nehézségekből örömet kovácsolni. Ezt próbáljuk elérni – nevetéssel, bolyhos takarókkal, öleléssel, közös énekléssel, napfényes piknikkel, csokis keksszel és vadvirágokkal ellensúlyozni a szenvedést. Mert csak ennyit tehetünk: elviseljük a bánatot, amikor muszáj, és tökéletesen kiélvezzük az örömöt, amikor lehet.”

Mindenkinek ajánlom az olvasását, aki kicsit elvesztette a reményt, vagy akár boldog, és szeretne szép történetet olvasni. Figyelmeztetek mindenkit, hogy papírzsebkendőt készítsen elő, mert szükség lesz rá!

Jó olvasást kívánok!

Előző bejegyzésünk: Mentsük meg együtt a Horváth-kertet!

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian