Konda Nikolett

A nevem Konda Nikolett, 1999-ben születtem, azóta Budapest vonzáskörzetében, egy kis községben élek. Még óvodás sem voltam, amikor édesanyám elkezdte nekem rendszeresen leírni és felolvasni az ábécét – mindezt azért, hogy végre megegyem az ebédet. Ez hatott: azóta írok, olvasok és eszem is.

Persze, az ilyen felütéseket mindig meg kell kérdőjelezni (habár ez most kivételesen igaz!), de a szenvedélyes írásszeretetemnek tényleg történelme van. A gyerekkoromra folyamatos íróasztal felett görnyedésként emlékszem, rengeteg elpazarolt, összegyűrve a kukában végződött papírlapként. Szerencsére környezetvédelmi szempontból hatékonyabb vagyok azóta, hogy van számítógépem. Az évek során szinte minden műfajban kipróbáltam magam: fanfictiontől rapszövegig mindent írtam már, de a legjobban a verseket szeretem.

Tizedikben, egy jól sikerült nyelvtanórai retorika előadás után találtam ki, hogy írni szeretnék. Nemcsak a fióknak meg a Word doksis mappámnak, hanem emberekhez szeretnék szólni, társadalmi céllal írni. Két évvel később jelentkeztem a BME kommunikáció- és médiatudomány szakára, hogy megtaláljam az utam, amit igazából valahol mindig is ismertem. Jelenleg a BME egyetemi lapjának dolgozom a Magazin rovatban, amelyben leginkább interjúkat és kulturális témájú cikkeket találnak a hallgatók.

Egyébként én vagyok az az ember, akit minden érdekel (ezt szó szerint kell érteni, még a házirendeket meg a prospektusokat is el szoktam olvasni!), de elsősorban az emberek, a társadalmi dinamikák érdekelnek, fontosnak tartom, hogy mindig megkérdőjelezzük a fennálló rendet és a közvéleményt. Mindent a kommunikációs hallgató szemével látok, elemezni és megérteni szeretnék.

Mindig egy kicsit idegen voltam ebben a világban, de ezt nem is lehet másképp. Aki nem tesz minden mondata végére kérdőjelet, az a pontot sem fogja tudni jól odatenni. Az a lényeg, hogy én szeretem a konyhabölcsességeimet.

EnglishGermanHungarian