gyorstalpalo-introvertalt-golyaknak-egyetemistak-magazinja

Gyorstalpaló az egyetemi életről introvertált gólyáknak

Itt minden héten buli van! – tolta magát a tizenhat éves énem arcába cseppet sem diszkréten egy kedves HÖK-ös valamilyen rendezvényen. Végül tényleg oda mentem egyetemre, ahol minden héten buli van, sőt: a kollégiumban, a kari szórakozóhely felett lakom. Itt aztán kiélhetném az “életem legjobb éveit”, ahogy mindenki emlegeti ezt az időszakot a gimisektől kezdve a nyugdíjas nénikig a buszmegállóban. De én egy egyetemi buliban sem voltam még. És ez így is tökéletes.

Amikor beadjuk a jelentkezést álmaink egyetemére vagy főiskolájára, a döntés mögött nem csak az áll, hogy mennyit ér a diploma vagy mennyire nehéz megszerezni. A különböző egyetemi szervezetek szinte soha nem magával az oktatással kampányolnak az egyetemük mellett, hanem a közösségi programokkal, szakkollégiumokkal vagy a bulikkal. Vannak olyan emberek, akiknek ez sok kínos gimis emlék folytatását jelentené – a gyakori különcként kezelést, kiközösítést pusztán azért, mert számára a kikapcsolódás mást jelent. Te is azok közé tartozol, akiknek az életébe a karantén csak minimális változást hozott, mert amúgy is otthon vannak? Most mész egyetemre? Akkor ez a cikk neked szól, és nyugi, bátorításnak szánom.

Introvertált lennék?

Nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorul ez a kifejezés, de azért essünk neki. Ma az identitás fénykorát éljük: a generációnk egyik fontos jellemzője a sok identitásjelölő címke használata. Introvertált az az ember, akinek a szocializálódásnál fontosabb az az idő, amit a saját belső világában tölthet, aki a mentális energiáit elsősorban magányosan végzett tevékenységekből nyeri, és könnyen kimeríti az energiatartalékait, ha túl sok időt tölt más emberek között – ez alól kivételt képeznek a nagyon közeli barátok, családtagok. Ezzel szemben az extrovertált személyiségtípus könnyebben és szívesebben ismerkedik más emberekkel, az idejét leginkább társaságban szereti tölteni, könnyen beszélget bármiről. Az egyik vagy a másik személyiségtípus természetesen nem vegytisztán létezik, az ember simán lehet egyszerre mindkettő, mint ahogy a cikk írója is.

Az introvertált ember gyakran megkapja, hogy túl csendes, esetleg tévesen félénknek vagy szorongónak nevezik. Az integrációját leginkább az nehezíti, hogy az emberek alapvetően igénylik a figyelmet, és azokat a beszélgetőpartnereket tartják szimpatikusnak, akik nyitottak rájuk, érdeklődnek és kérdeznek, kezdeményezik az interakciót. Az introvertált személyiségtípusnak nehezére esik kis semmiségekről beszélgetni idegenekkel vagy akár ismerősökkel is, így egy kívülálló könnyen elkönyvelheti őket barátságtalan embernek. Bár az introvertáltak általában nem vágynak kiterjedt szociális hálóra, az előítéletek sok szenvedést okozhatnak, főképp fiatal korban, hiszen az ilyen beállítottságú emberek nem képesek és nem is akarják tökéletesen kielégíteni az embertársaik természetes figyeleméhségét, és a környezet ezt jellemhibaként róhatja fel.

gyorstalpalo-introvertalt-golyaknak1-egyetemistak-magazinjaEz már nem a gimi

Van egy jó hírem: míg néhány középiskolában gátlástalanul megy az antiszociálisozás, a miért vagy ilyen csendes, egyetemen nem igazán törődnek azzal, ki milyen. A karokon, szakokon formálódó közösségek nem annyira állandóak, mint egy gimis osztály. Az egyetemen sokkal több emberrel fogsz találkozni, ráadásul olyan emberekkel, akik az ország (a világ?) különböző pontjain nőttek fel, így egy bizonyos életstílus normává emelése nem lesz annyira jellemző, mint egy homogénebb közösségben. Mivel a közösség óriási, senki nem fog furcsán nézni rád, ha nem szeretnéd minden hétvégéd bulizással tölteni, vagy éppen minden egyetemi ismerősöddel jóban lenni. Ha bizonyos programokat vagy bizonyos emberek társaságát elutasítod, még nem teszi lehetetlenné, hogy olyan barátokat szerezz, akikkel valóban jól érzed magad. Ami pedig még fontosabb, hogy az egyetemen nagyon gyorsan válik az ember felnőtté – míg a középiskola sokszor négy, hat vagy nyolc év alatt sem hoz eredményt, az egyetem azonnal önállóságra kényszerít, ami lassan megváltoztatja a hallgatók gondolkodásmódját is. Egyetemen a konformizmus, a népszerűség már nem annyira fontos, mint tinikorban. Itt az emberek jóval kevésbé folynak bele egymás magánéletébe, így minden lehetőség adott, hogy megválogasd azokat az embereket, akik körülvesznek téged.

Mindig maradj őszinte magadhoz!

Igen, azért nyugodtan elmehetsz a gólyatáborba vagy egy nagyobb buliba, hogy tudd, hogy mi az, amit nem fogsz csinálni az elkövetkező években. Vagy amit fogsz csinálni azokkal, akikhez igazán közel kerülsz. Vagy: elmehetsz bárhová és tehetsz bármit, ami jól esik. Ó, komolyan, csak csinálj, amit akarsz, de semmit ne érezz kötelezőnek! Az introvertált embereken nagy a nyomás, hogy megváltozzanak, “ledöntsék a falaikat” – tinikorban pedig különösen könnyű bedőlni ennek. Introvertáltnak lenni nem gátlás vagy szorongás eredménye, hanem az egészséges személyiség része, ami a legjobb és a legrosszabb pillanataidban is ugyanúgy veled marad. Nem, semmiképp sem kell olyan programokat magadra erőltetni, amihez nincs kedved, és nem kötelező beszélgetni olyanokkal, akikkel kényelmetlenül érzed magad. A komfortzónából való kilépés nem egyenlő a hátad közepére sem kívánt tevékenységekkel – ne hagyd másoknak, hogy ezt elhitessék veled! A komfortzónából való kilépés számodra legyen az, hogy tudj mindig nemet mondani, ha úgy érzed. Ha választhatnék egy dolgot, amit bárcsak elmondtak volna nekem annak idején, az az lenne, hogy a saját mentális jóllétem mindig előbbre való, mint az, hogy mások szociális igényeit kielégítsem azért, hogy jó véleménnyel legyenek rólam.

Használd ki a szabadságot!

Talán még mindig nem sejted, hogy a felnőtt élet, az egyetemista lét mekkora szabadságot fog rád zúdítani. Az új feladatok és a sok felelősségteljes munka ellenére az egyetemen csak saját magadnak tartozol elszámolással, ami elsőre talán félelmetes, de igazából nagyon is felszabadító érzés, ráadásul lesz egy csomó szabadidőd. Ha vidékiként Budapestre vagy egyszerűen egy számodra új városba mész tanulni, nagyon sok izgalmas helyet és lehetőséget fedezhetsz fel, és ebben az introvertáltaknak lépéselőnyük van: még az elfoglalt barátaink válaszát sem kell megvárni, hogy elmenjünk moziba, étterembe, várost nézni, edzeni, és nagyszerűen érezzük magunkat. Egyedül lenni egy szobában és őszintén élvezni szupererő – és ha egyáltalán köszönhetünk bármit is a koronavírusnak, akkor az az, hogy ezt most már mindenki tudja.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian