Gyógyítás a civilizáció kezdetén – Egyiptomi orvoslás

Egyiptom Birodalmát az ókor egyik legfejlettebb, legmisztikusabb, legkifinomultabb államaként tartják számon. Ebből következtetve magától értetődő, hogy a történelem során ez a nemzet körülbelül háromezer ötszáz évig folyamatosan haladt mai civilizációnk felé, ezáltal elnyerte a világtörténelem leghosszabb ideig fennmaradó állama titulusát. 

Nem csupán politikailag, társadalmilag, de az ókori tudományok kivitelezése terén is élen jártak a korszak kiemelkedő vívmányai, melyek mai szakterületeink alapjait határozták meg. Mint a kiemelkedő matematika, mumifikálás tudománya és a csillagászat, az orvoslás is kimagaslóan eredményes szintet ért el ebben az ókori Birodalomban. Bármennyire is sikeres gyógyítónak számítottak a régmúlt Egyiptom orvosai, a hangsúlyt nem a különböző betegségek kezelésére, hanem a problémák megelőzésére, a prevencióra helyezték.  Mivel az akkori emberek életében igazán jelentős szerepet játszottak a mítoszok és a hitvilág, így nem meglepő az olvasó számára, hogy a kezdetleges beavatkozások, terápiák és maga az egészséges életmód sem jöhetett volna létre a mágia és az ősi Istenek segítsége nélkül.

Mágikus gyógyítás

Az ókori társadalom számára természetesnek tűnt, hogy az orvostudomány és a mágia szorosan összefügg egymással, a kettő kezdetekben nem létezhetett egymás hiányában. A mai gondolkodásmódban általában e két szélsőséges tudomány nem fér meg ugyanazon közegben, azonban az ókori birodalmakban társulásuk nem számított különös jelenségnek. A betegségek túlnyomó többségét, mint például a fejfájást és gyomorpanaszokat, a gonosz szellemek ténykedésének tulajdonították, így hát komplex gyógymódot alkalmaztak megszüntetésükre.
Ezen problémák ellen csak természetfeletti válasszal lehet közbelépni, s megakadályozni a további károsodást. – Tartották így az ókori civilizációk kezdetén.  Gyakran vettek igénybe a gyógyításhoz amuletteket, melyeknek anyaga, illetve a hozzájuk párosított misztikus erő segítette felépüléshez a beteget.

Az egyik fennmaradt feljegyzés szerint egy matet net szut nevű növény rostjaira négy csomót kötöttek, s a páciens homlokára helyezték a kész alkotást annak érdekében, hogy a gubancok “megkössék” a fejben tomboló betegségeket. Gyógyszeres kezelésnél, az orvosság alkalmazását követően, általában szavakkal/bűbájjal is biztosították az ellenszer hatékonyságának esélyeit. Ez esetben már az ókorban megfigyelhetővé válik a placebo-jelenség, ugyanis a beteg nagyobb bizalmat helyez az orvosságba, hála a bűvöletes, biztonságot nyújtó szavaknak. Giliszták, illetve bélféreg elleni problémák kezelése során például a következő mágikus sor hangzott el: “Oldoztassék el e teher, távozzék el a gyengeség, amelyet ebbe a gyomorba helyezett az, aki a hasán van, akit egy Isten alkotott, egy ellenség alkotott.”

Íziszhez, aki Ozirisz az alvilág istenének felesége, minden mágikus erő, gyógyítás Istennője és holtak nemes védelmezőjéhez szóltak javarészt a fohászok és varázsigék. Egyes elméletek szerint azonban Toth, a bölcsesség Istene a gyógyítás atyja, mások Memphisz főistenének, a művészetek megalkotójának, Ptah-nak szegezték az imákat.

Prevenció

Nem csak a gyógyítás terén, de Egyiptom vezető szerepet töltött be az egészségügyi problémák megelőzésében is, melyhez hozzátartozott a higiéniai ismereteik fejlettsége, valamint az étkezés terén való példamutató önmegtartóztatás.
Már ekkor tudatosan figyeltek a változatos és vegyes táplálkozásra, ebből adódóan a túlsúly megelőzésére, s elővigyázatosságukból fakadóan bizonyos ételeket ki is zártak mindennapjaikból.  Ilyen volt speciálisan a bab, mely nehezen emészthető, a só és hagyma, mely szomjúságot okoz, és tartózkodtak a tengeri élőlényektől, halaktól és disznóhústól is a bennük rejlő nem kívánatos bélférgek miatt. A szarvasmarha húsával is körültekintően jártak el. A vágás kizárólag pap jelenlétében történhetett, aki ellenőrizte, hogy a jószágból csak a színtiszta és egészséges falatok kerülhessenek feldolgozásra.

Az egyiptomiak a folyadékbevitel terén is igen higiénikusak, megfontoltak voltak. Az ókorban már jellemző volt a Nílus vizének felforralása és leszűrése fogyasztás előtt, ezen felül mindenki saját pohárral rendelkezett, melyet alaposan megtisztítottak használatot megelőzően. Fejlett csatornarendszereket építettek ki, hogy a poshadt vizet elvezessék, valamint a szúnyoglárvák elszaporodását ezzel megakadályozzák. A Nílus menti települések polgárai tisztában voltak a szúnyogok által hordozott betegségek beláthatatlan következményeivel, így igyekeztek elkerülni a velük való kapcsolatot. Ennek fejében ágyukat apró lyukú hálókkal vették körbe, hogy védettséget élvezzenek a rovarokkal szemben. A betegségek további elkerülésének érdekében kötelező böjtöket tartottak, valamint havi három alkalommal méregtelenítették szervezetüket különböző hánytatószerek és gyógynövények segítségével.

Gyógyítás a civilizáció kezdetén - Egyiptomi orvoslás
A misztikus és higiéniás életben egyaránt nagy szerepe volt a test tisztántartásának, ez okból kifolyólag naponta többször is tisztálkodtak, minimum kétszer fürödtek, s lakásukat rendszeresen szellőztették. Jelentős szerepe volt a füstölgőknek és a tisztító füst erejének is, különösen járványok idején. Ilyenkor nem számított ritkaságnak az sem, hogy közterületeken építettek hatalmas máglyákat, melyek tüzébe különféle illóolajokat csempésztek, vagy, hogy csoportosan égették el ruháikat egy-egy kórságból kigyógyulva. Az ókori egyiptomi lakosok kifinomult tisztaságérzetéből fakadóan vezették be a körülmetéléseket először a pap és katonacsemeték köreiben. Az orvosi műveletet tűzkőből készített késsel végezték.

A további egészséges életmód fenntartásának érdekében szigorú szabályokkal tartották fenn a monogámiát (a nemi betegségek elkerülése véget), illetve tilos volt a titkolt abortusz, melyet nem pap/orvos végzett az arra hivatott eszközökkel és szaktudással.
A temetési rituálék amellett, hogy spirituális események voltak, fontos szerepet játszottak közegészségügyi szempontból is. A mumifikálás során fontos tényezőnek számított, hogy a testet minél nagyobb épségben őrizzék meg, hiszen a mítoszok szerint, részben ettől függött a halott immáron túlvilági sorsa. A folyamatnak, eltekintve a vallástól, kiemelkedően fontos egészségügyi háttere volt, hiszen az eljárással megakadályozták a tetemmel együtt járó betegségek terjedését is.

A felülírott megelőző intézkedéseknek hála az ókori Egyiptomban nem voltak jellemzőek a járványok, s prevencióban jártas orvosaik világhírűvé váltak a betegségeket megelőző szaktudásuk miatt.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian