"A tudatlanság: erő"

„A tudatlanság: erő” – George Orwell: 1984

Az 1984-gyel betekintést nyerhetünk egy disztópikus világképbe, amely nagyon is valóságosnak
tűnik, az angol író, George Orwell tollából. A regényt a 40-es években egyre jobban népszerűsödő és
hatalomra törő szocializmus ideája ihlette. E rendszer reménytelen személytelenségét és
megdönthetetlen hierarchiáját mutatja be Orwell, Winston Smith karakterének szemszögéből.

Winstont kívülről szemlélve, mégis minden gondolatát belülről hallva csöppenünk bele a Párt és
Nagy Testvér autokrata világába. Egy tökéletesen felépített rendszerbe, melynek egész struktúrája a
háborúra, a szolgaságra és a tudatlanságra épül. London lakosságának nagyrésze hivatalnokként
dolgozik ezeknek az elveknek az intézményesített helyszínein, mely négy minisztériumot foglal
magába. Ebből, legelőször az Igazság minisztériumát ismerjük meg közelebbről, a főszereplő
munkahelyeként. Nevéhez híven, az igazsággal foglalkoznak az itt dolgozók, azaz a Párt igazságának
legyártásával, mely munkát Winston is kifogástalanul elvégez. Ennek ellenére, amikor kilép a
minisztériumból, az embertelen munkaidő letelte után, foglalkoztatni kezdi saját igazsága, a
történelem, melyet a hatalom megőrzése érdekében mindenhonnan kitörölt a Párt. Persze, ez nem
ilyen egyszerű, a rendszer tett róla, hogy csírájában elfolythassa a lázadás gondolatát is, így minden
hivatalnokot és párttagot a lakásukba épített teleképekből figyelnek meg.

A regény a lehető legobjektívabban mutatja be egy zsarnok rendszerben élő emberek
nyomorúságait. Így a könyv hangulata még nyomasztóbbá és megrázóbbá válik, hiszen semmi
együttérzést nem tanúsít se Winston se a beszélő. Tökéletesen látható az elkeseredés azon foka,
amikor már csak a kitörésre gondol az egyén. Ezen gondolatával a főszereplő sokáig egyedül van és
említést sem tehet róla senkinek hiszen ebben az esetben, a Gondolatrendőrség kegyetlenségeivel
kellene szembenéznie. A könyv első részében, magában próbálja tartani és lezárni magányos
lázadását, egy napló megírása formájában. Titokban kell tartania naplója létezését és tartalmát is,
hiszen ez is főbenjáró bűnnek számít a Nagy Testvér törvényeivel szemben. Winston óvatosan
nyomozni kezd, emlékeket próbál szerezni a múltból, a család fontosságának emléke nem hagyja
nyugodni, mely az anyja fel-felvillanó képében jelenik meg. Munkahelyén is csak felületes
kapcsolatokat tud kialakítani a bizalmatlanság légköre miatt, ennek ellenére mégis felbukkan Júlia,
aki Winstonhoz hasonlóan hivatalnok. A második részben kibontakozó szerelmi szál a lány
megjelenésével kezdődik, mely nem egy egyszerű viszonyt mutat be. A Párt által sugallt gyűlölet és
bizonytalanság által megmérgezett emberikapcsolatok működését vetíti az olvasó elé Orwell. Júlia
megjelenésével többet megtudunk Winston múltjában megbújó csalódásokról és kiábrándulásról.
Kapcsolatuk és mindkettőjük Párt ellenes gondolkodása bátorítja fel őket a tettekben megnyilvánuló
ellenálláshoz, melyhez azonban nem kellőképpen felkészültek ketten. A történet titokzatos
szereplője ekkor lép színre, akinek jelenléte mindvégig ott bujkált említés szinten, ám most
megszólítja Winstont. A második rész végén ismerjük meg O’Brient, a Belső Párt oszlopos tagját,
akiben a főszereplő az egyetlen kiutat látja. A harmadik rész cselekménye mutatja be vajon tényleg
O’Brien jelenti-e a kiutat…

George Orwell: 1984

Winston magánéletén kívül a hatalmirend és annak működésének részletes bemutatása sem maradt
el. Az író nagy gondot fordít a könyvben megjelenő, az angol helyett bevezetni kívánt, lebutított
nyelv felépítésére és nyelvtani szabályaira, a duplagondolra. Ennek célja, az egyetlen, Párt előttről
fennmaradt emlék, a nyelv eltörlése volt, megfosztva ezzel az embereket bármiféle
történelemtudattól. Ezen kívül gondosan kidolgozott háborús helyzetet alakít ki a cselekmény köré,
mely elengedhetetlen a rendszer felépítésének magyarázatához. A folyamatos háborúskodás,
ismeretlen és láthatatlan ellenségekkel szemben, a félelemkeltés és figyelemelterelés tökéletes
módszere. Az ellenség pontos ismerete hiányában a Párt azt állít, amit akar, azt hitet el az
emberekkel, amit akar, mind a külső támadókról mind a rendszeren belül munkálkodó
bomlasztókról, már ha egyáltalán léteznek…

 

Vélemény

Az 1984 kifogástalanul mutatja be a tudatlanság erejét, az önálló és szabad gondolkodás teljes
hiányát, amely a diktatórikus rendszerek alap pilléreként szolgál. Az író zseniálisan világít rá a
zsarnok rendszerek hataloméhségére, melyért bármit hajlandó beáldozni a vezetőréteg és
megtévesztő ügyességgel képes elhitetni a társadalom minden tagjával, hogy a szolgasága
szabadság. A könyv elénk tárja, hogy milyen egy olyan társadalom, ahol a szavaknak nem szabad azt
jelenteniük, amit jelentenek, ahol nem a jelen viszonyul a múlthoz, hanem a múlt a jelenhez és a
jelennel rendelkező hatalomhoz. Mindezt Orwell egyetlen személy életén keresztül közli az olvasóval
és írja le az alap életszükségletek mind szellemi mind fizikai értelemben vett kiirtását.
Rendkívül tanulságos és ezzel együtt eseménydús társadalombírálat az 1984, ezért mindenkinek
ajánlom, akit érdekel, hogy kettő meg kettő az miért öt.

Jó olvasást kíván a Media Iuris csapata!

 

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian