fura-szokasaink_EGYETEMISTAK_MAGAZINJA

Fura mondásaink, amelyek nem véletlenül furák – A szóláskeveredés nyomában

Tudod, milyen nehéz a nehéz dió? A szólások és közmondások nem csak arra jók, hogy általános iskolában meg tudd velük nyerni a magyarversenyt – egy kis kutatással nagyon sokat elárulnak egy nemzet gondolkodásmódjáról és történelméről. Szólásaink nagy része tartalmaz elavult kifejezéseket, ami miatt nem értjük őket, de ezeknek könnyedén a nyomába eredhetünk, és új dolgokat tudhatunk meg elődeink szokásairól. Más a helyzet viszont, amikor ma is gyakran használatos szólásokról nehéz eldönteni, hogy mi is lehet a szó szerinti értelmük eredete – és van olyan, hogy semmi. Ilyenkor már elkezdhetünk gyanakodni, hogy szóláskeveredésről van szó.

A szóláskeveredés természetes folyamatként megy végbe a nyelvben: több szólás összerántásával történik, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Lehet, hogy hasonló a jelentésük vagy azonos kifejezéseket tartalmaznak, de előfordul az is, hogy a struktúrájuk annyira egyforma, hogy a nyelvhasználók létrehoznak belőlük egy újat, ami általában az egyik jelentését veszi át. A szóláskeveredés képzavart eredményez, ami miatt a kifejezés furcsává és érthetetlenné válik, viszont mivel átvitt értelmű jelentését már ismerjük, a szó szerinti értelmetlensége gyakran fel sem tűnik. Szólásokat ma is gyakran használunk, ezek közül pedig nem is egy olyan van, ami több szólás összekeveredésének eredménye. Ezek közül vannak olyanok, melyek nagyon jól beépültek a nyelvbe, de olyanok is, amelyek a mai napig furcsának hangzanak. Nézzünk is néhány példát, milyen összerántott szólásokat használunk a mindennapokban!

Ez bizony nehéz dió!

Ömm… Tessék? Mégis mennyire lehet nehéz egy dió? Annyira biztos nem, hogy a magyarok metaforaként használják az átlagosan tízgrammos nehéz diót. Persze, elképzelhetünk egy nagyon nehéz diót, de a valóságban nincs sok alapja annak, hogy egy nehéz feladat láttán pont ez a kicsi csonthéjas termés jusson eszünkbe. Nyugodtan beláthatjuk, hogy ennek így igazán semmi értelme: a helyes változatban kemény dió szerepel, ami máris egy valós kihívás asszociációját hívja elő, hiszen nehéz összetörni, ahogy azt a feladatot is nehéz megoldani, amit ezzel a kifejezéssel illetünk.

Összerúgják a port

Az összeveszés igencsak szemléletes metaforája akarna lenni ez a szólás, ha nem látnánk magunk előtt azonnal két dühös embert, akik több-kevesebb sikerrel egymás felé rugdossák a… port? Furcsa szólás, hiszen a kép, amit megjelenít, inkább szatirikus, viszont a szólást nem feltétlenül ilyen értelemben használjuk. Ez a kifejezés ebben a formában olyan régóta a köznyelv része, hogy keveseknek jut eszébe, hogy valami gond van vele, pedig van: a rúgja a port (táncol) és a valóban összekapást jelentő összerúgják a patkót összerántásából keletkezett. Jó kérdés, hogy az összerúgják a patkót változat manapság mennyire csengene ismerősen az embereknek, mindenesetre az összeveszés aktusát határozottan jobban illusztrálja a zajos patkó.

fura-szokasaink1_EGYETEMISTAK_MAGAZINJAVele nem szívesen rúgnám össze a port. (fotó: pexels.com)

Vaj van a füle mögött

Ezt mondják arra, aki valamit titkol. Már megint egy szokatlan hasonlat: hogy kerül ide a vaj? Hogy lenne már bárki füle mögött vaj? Ha a füle mögött nem is, a fején egykor előfordult, hogy volt valakinek vaj: az asszonyok vásárra vitték így a portékáikat egészen praktikus okokból. Így született meg a közmondás: akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Érthető: ha süt a nap, a vaj megolvad, és nem jár túl jól, akinek lecsorog a fejéről. A közmondás azt jelenti, hogy akinek titkolnivalója van, ne menjen oda, ahol leleplezhetik. Hasonlóan “titkos” jelentésű szólás a van valami a füle mögött, amitől már csak egy lépésre van az új szólásunk, ami így annyira nem is hangzik értelmetlenül. Végül is, az a valami lehet vaj is, nem?

Hosszú feneket kerít a történetnek

Minek lehet hosszú a feneke? Egy kútnak? Nem, az inkább mély, így szokták mondani. Egy embernek? Arra meg legfeljebb azt mondjuk, hogy nagy. Akkor egy történetnek?! Valójában annak sem, mivel – mint ahogy azt már sejtettétek – ismét egy képzavarral állunk szemben. Az új szólás jelentéséhez közelebb álló “szülő” a hosszú lére ereszti a történetet, ami azt jelenti, hogy a mondandóját valaki túlságosan hosszan, felhígítva mondja el. A másik szólás a nagy feneket kerít valaminek, vagyis túl nagy jelentőséget tulajdonít neki.

Elrepült felette az idő vasfoga

Micsoda érzékletes kép! Kortárs költőink – még én is, pedig én csak a fióknak írok – keserű könnyeket hullatnak, hogy ez miért nem nekik jutott eszükbe. Van olyan kontextus, ahol ez remekül hangozhat, viszont tudván, hogy ez egy gyakran használatos szólás akar lenni, az eredmény inkább nevetséges. Mit is szeretne mondani az, aki ezt a kifejezést használja? Ugyanazt, mint a fura vasfog nélkül: hogy elrepült felette az idő. A megrágta/megette/megőrölte az idő vasfoga a képzavar másik okozója, ami egyszerűen annyit tesz, hogy az a valami idővel tönkrement, megrozsdásodott. A két kifejezés egyébként hasonló értelmű, a kettő összerántása mégis vicces képet eredményez. A szólás valószínűleg egy humoros kedvű nyelvész fejéből pattant ki, de a nyelvhasználókat ez nem akadályozta meg abban, hogy legyen, aki komolyan így használja.

+1: Végigfut a hátán a borsó(?)

Bevallom, ezzel korábban még nem találkoztam sem írásban, sem szóban, de még Google-találatot sem hoz. Mindenesetre nem hagyhattam ki ezt a Tótfalusi István nyelvész kisebb gyűjtésében talált nagyon vicces szóláshibridet, ami a végigfut a hátán a hideg és a borsódzik a háta elegye. Kitűnő példa rá, hogy a szóláskeveredés valóban használható jópofa művészi célokra – az Animal Cannibals Gyűlöllek, te hájpacni című számában ki is használja ezt a képzavart:

“Egy egész borsóleves végigfut a hátamon.”

Légyszi, valaki rajzolja le!

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian