fake news

Fake News

A modern társadalom legnagyobb fegyverévé az információ vált a globalizáció és a fejlett technológiai eszközök hatására. Ez tette lehetővé a fake news világának kialakulását, amely szinte teljesen követhetetlenné vált mind a magánszemélyek szemszögéből, mind jogi szempontból. Ezek a hamis információk általában politikai indíttatásúak vagy egy-egy ismert közszereplő hírnevét hivatottak aláásni.

Tekintve, hogy a hírek, információk előállítása és megosztása a technika adta lehetőségek miatt sem nagyobb anyagi befektetés sem speciális hozzáférést nem igényel, gyakorlatilag bárki létrehozhatja őket. Éppen ezért nehezen követhető a terjedésük és létrehozóik személye is ismeretlen marad számos esetben. Sokszor nehezen vagy egyáltalán nem felismerhetők a fake news-ok hiszen teljesen szakszerűen megfogalmazott publikációknak tűnnek. Kérdéseket vet fel, hogy a fake newsok kiszűrése kinek a feladata és felelőssége. Vajon az országok kormányai szakszerűen és szólásszabadságot nem sértően tudnak-e eljárni ilyen esetekben? Ki mondja meg mi a fake news? Rengeteg visszaélési lehetőséggel szolgál nem csupán a fake news megalkotása, hanem az ellene tett lépések is. Nyilvánvalóan minden ország vezetése próbálkozik, ha a dezinformációk megszüntetésével nem is de kiszűrésével legalább. így például az Egyesült Államok, ahol 2017-ben került elő először egy olyan javaslat, miszerint a kampányok során mindenki számára kötelező egyértelművé tenni a felhasznált médiákat. Mindenki érdeke a valós információkhoz való hozzáférés, ám a kormányok által alkalmazott felügyeleti módszer két élű fegyver.

Itt kénytelen vagyok a tömegmédia kialakulásának kezdeteihez visszatérni néhány mondat erejéig. Ehhez a 18. század végéhez kell visszatekintenünk, amikor a reprezentatív nyilvánosságot, amely az uralkodó hatalmát megtestesítő bejelentéseket takarja, felváltotta a polgári nyilvánosság. Ennek a korszaknak a lényege, hogy vitaközösségekké szerveződött a polgárság és minden közéletet érintő kérdést a nyilvánosság részeként értelmezett. Ebbe beletartozott az uralkodók, kormányzók döntéseinek szabad bírálata és döntéseik megvitatása, valamint publikálása, egy szóval a szólásszabadság kialakulása. Azonban ezek az elképzelések hiú ábrándok maradtak, tekintve, hogy a 19. században megjelentek gazdasági és politikai érdekek a kritikai nyilvánosságban. Így már nem az információ vagy a vélemények kapták a főszerepet a médiában, hanem a profit és az érdekek, mely a tömegmédia kialakulását eredményezte. A média polarizációja fényében telt a nyilvánosság fejlődése a 20. század elejétől napjainkig, egy olyan menthetetlenül manipulatív szintre, melyben a fogyasztóknak nagy erőfeszítésbe telik mire kiválasztják, mely hírforrás szolgál hiteles információval.

A politika erőteljes befolyása a médiára, többek közt az ellentétes vélemények fake news formájában történő kinyilvánítását eredményezte. Figyelembe véve, hogy ez egy a technika fejlődésének előrehaladtával kiteljesedő probléma, még nem egyértelmű a kezelése. Azonban figyelemre méltó, hogy ez a folyamat nem adhat okot arra, hogy korlátozza bármely ország vezetése a sajtószabadságot, sem fegyvert nem adhat az kormányok kezébe néhány bíráló médiummal szemben.

Minden ország másként kezeli ezt az érzékeny témát, ám léteznek egészen radikális megoldások. A Committee to Protect Journalist alapján a világ öt legcenzúrázottabb országa: Eritrea, Észak Korea, Türkmenisztán, Szaud-Arábia és Kína. Természetesen figyelembe kell vennünk a hatalmi berendezkedést a felsorolt országok szempontjából, ám ezeken a helyeken a fake news-nak esélyt sem adva, az országvezetés álláspontjától eltérő véleményeket is cenzúrázzák. Azonban egyre több nyugati országban megfigyelhetők az erre irányuló intézkedések, például Francia országban a parlament 2018-ban megszavazta, hogy választások alkalmával a hatóságok letilthassanak rémhírterjesztőnek ítélt platformokat bírósági hozzájárulással.  Nyilván hazánk sem maradhat ki ennek a fontos kérdéskörnek az orvosolásából, így a fake news kiszűrésére 2018-ban létrejött a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, melynek Magyarországon kívül tagjai a visegrádi négyek. Az alapítvány legfőbb célja a keresztény nemzeti értékek megőrzése és ennek fényében történő mindennapi információ nyújtás a társadalom minden tagjának a fake newsok kiszűrésével. A jelenlegi járványos helyzetben még nagyobb a kormány felelőssége minden tekintetben, így a rémhírek terjesztésének témakörében is. Azonban ennek nem azt kellene jelentenie, amit néhány nappal ezelőtt láthattunk, amikor egy szerencsi férfit elvitt otthonából a rendőrség május 12-én a facebookra kiposztolt vélemény nyilvánítása miatt. Az ügynek egyelőre úgy fest, nincsen komolyabb következménye de azt mindenképp láthattuk ebből az történésből, hogy a fake news elleni küzdelem néhány esetben csak álarc.
Elég komplex téma ahhoz, hogy egyenes következtetéseket vonultassak fel összegzésként. Azonban rávilágít azokra a komoly problémákra, hogy a hatalmat birtoklók miként befolyásolják a médiát és lépésről lépésre hogyan próbálnak mindenfajta ellenvéleménytől megszabadulni. Persze óvatosnak kell lennünk a hírportálokkal, alaposan körbe kell járnunk minden témát mielőtt elköteleződnénk valamely platform mellett. Másrészt azonban nem eredményez egészséges társadalmat az ellenvélemények fake news-nak nyilvánítása és kiirtása.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian