egeszsegbiztonsagi_idoszak_tapasztalatai_nke_EGYETEMISTAK_MAGAZINJA

Egészségbiztonsági időszak tapasztalatai az Nemzeti Közszolgálati Egyetemen

2020. számos változást hozott a felsőoktatásban tanulók és tanítók életébe – ahogy mindenki máséba is. A tavaszi félév káoszhangulatát nem alábecsülve készültünk az új szemeszterre az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nagyvárad téri kampuszán, immár némi tapasztalattal a hátunk mögött. A gólyatábort helyettesítendő gólyahetet követően megszaporodott koronavírus-megbetegedések száma, ami megzavarta a kezdődő tanévet. Enyhe dejá-vu hangulatban telve jöttek a Neptun-üzenetek, míg értesültünk az úgynevezett egészségbiztonsági időszak (2020.09.06-2020.09.19.) bevezetéséről.

A cél alapvetően a megbetegedések és a potenciális gócpont kialakulásának csökkentése volt, ehhez pedig drasztikus lépésekre volt szükség. Két hétre a kollégistákat hazaküldték, azonban a betegek, potenciális fertőzöttek és a hallgatók, akik nem tudták elhelyezésüket máshol megoldani, maradhattak a teljes ellátást biztosító komplexumban. A teljes ellátás alatt értsd: reggeli (+ reggeli ébresztő kopogás az ajtón), ebéd és vacsora. A szerencsések, akik nem kaptak kicsi kék táblát az ajtajukra, élvezhették a mosógépek nyújtotta szabadságot, valamint napról napra segítséget nyújtottak kevésbé szerencsés, bezárt társaiknak.

Az egészségügyi intézkedések, szabályok szigorítása és figyelemfelhívás a higiéniai előírások betartására a nulladik lépésként értelmezhető az egészségbiztonsági időszak szempontjából.

Tanulmányi szempontból megosztó, hogy volt-e egyáltalán ez az időszak. Mivel a képzések során a hallgatói jelenléten van a hangsúly, a távozó és a bezárt kollégisták egyaránt nehezebb helyzetbe kerültek – annak ellenére, hogy a tananyag eljuttatása oktatói-hallgatótársi részről egyaránt biztosított volt. Vannak olyan tárgyak, amelyeket nem lehet megtanulni diasorból, ahogy olyanok is vannak, amelyeket meg lehet – empirikus úton, egyénileg dől el. A jelenléti oktatásban résztvevő, ezáltal az egészségbiztonsági időszak alatt is bejáró hallgatók számára bizonyosan megterhelő, egyúttal valamennyivel tisztább, átláthatóbb is lehetett a helyzet. Ez nem jelenti azt, hogy egy pillanatig is könnyebb dolguk lett volna azoknál, mint akik otthonukban, vagy a kollégiumi szobában töltötték az adott napokat.

Tapasztalat: lemaradtunk. Megkaptunk minden anyagot időben, de amikor az ember határozottan ráér, mert nem mehet sehová és nincs napirendje, lemarad. Ha egyszer valaki lemarad, nehéz újra felvenni a fonalat. Egyfajta, bizonyos mértékig hibrid oktatási forma valósult meg, használva az egyetem által biztosított platformokat, ugyanakkor ez nem teljeskörű (ami nem is elvárható, hiszen nem reális, hogy ilyen rövid idő alatt minden tanár feltöltse az anyagait, esetleg felvegye az óráit, mivel nem abban az ideális világban élünk, ahol egy oktató csupán egy csoportnak tart órát).

egeszsegbiztonsagi_idoszak_tapasztalatai_nke_EGYETEMISTAK_MAGAZINJA_2

Megtanultuk, hogy a bürokrácia malmai csak akkor őrölnek még a kelleténél is lassabban, ha szorít a határidő. A semmibe vesző e-mail-ek, kisípoló telefonok és késve érkező igazolások a mindennapok részévé váltak. Az adminisztrációs folyamatok végtelen útvesztőjében azonban nem vesztünk el végleg, hála a kommunikációnak és a hasznos információk (néha mondhatni pletykák) korlátlan áramlásának.

Nem ment volna egyedül – az önkéntesek segítsége a kollégiumban ragadt hallgatók számára nélkülözhetetlen volt. Nemcsak a csomagok átvétele és szállítása miatt, hanem azért is, mert amikor teljesen elveszettnek tűnt a helyzet, segítettek tisztázni a kérdéseket, miközben megtalálták a válaszokat.

Furcsa volt látni, hogy az egyébként meglehetősen zsúfolt Orczy-parkon átvágó hallgatók száma megcsappan, csakúgy, mint tapasztalni, hogy a 22:00-kor záró kampuszra a bejutás már nem olyan egyszerű, mint korábban volt – a következőkben számíthatunk kapuról lógó, bejutást megkísérlő kollégistákra.

Ha feltesszük a kérdést, hogy mit tanultunk az adott periódus alatt, nem fogom tudni egyetlen mondatban összefoglalni. Megterhelő, kétségekkel terhes, és mégis valahogy „mi jöhet még?” hangulatú két hetet zár az egyetem, ahol a jelenlévő hallgatók száma napról napra csökkent. Sokan fogalmaznak meg kritikát a létező és bevezetendő intézményi intézkedésekkel – vagy éppen azok hiányával – kapcsolatban, ami egy ilyen feszült időszakban várható, mondhatni normális. A türelem, egymás meghallgatása és az emberek problémáira fordított figyelem nélkül nem jutottunk volna idáig.

A jövőre vonatkozóan konkrétumot nem tudok mondani. Bár a hallgatóság szerepe egyre nő a tanulmányi ügyekkel kapcsolatos döntéshozatalban, a fontos kérdésekben történő gyors reagálás konfliktusokhoz vezethet – ezeket a jövőben mindenképpen kezelnünk kell. Felmerült a kérdés az egészségbiztonsági időszak során arról, hogyan kéne folytatni a szemesztert – végül a jelenléti oktatás megoldása vált a leginkább megvalósíthatónak.

A 2020/21-es tanév minden bizonnyal rengeteg meglepetést tartogat még. Ha az elején nem tudunk lépést tartani az eseményekkel, a következmények súlyosak lehetnek, az egészségbiztonsági időszak pedig alapvetően erre kínált egyfajta megoldást. Véleményem szerint nagyjából kiegyensúlyozott időszakot tudunk magunk mögött, „lehetett volna rosszabb is”, de abban nem vagyok biztos, hogy újra véghez lehetne vinni. A felsőoktatási intézményeket érintő szabályozás esetleges változásai nyomán alkalmazkodnunk kell, alkalmazkodásban pedig már elég nagy gyakorlatunk van.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian