Dejà vu – Mit is jelent pontosan?

A dejà vu, az agyunk által produkált eléggé szokatlan hétköznapi jelenség, ami azt az érzést kelti bennünk, hogy az éppen aktuális történéseket már megéltük egyszer. Bár mindez csupán néhány másodpercig tart, de addig tényleg roppant érdekes dologról van szó.

Ez legtöbbször egy váratlanul feltörő, irracionális érzés, egy útjelző az életben, amely valószínűleg a lélekvilágban már bepillantást nyert, és ott elraktároztuk, hogy valamiért fontos lesz számunkra.

Legtöbbször olyan szituációval vagy személlyel éljük át, aki mély nyomott hagyott a szívünkben, mert a fejlődésünk fontos állomását jelképezi. Azt jelenti, hogy jó úton járunk, azt az életet éljük, amit elterveztünk. Erre persze mindig utólag jön rá az ember, de az érzés maga olyan erős és mély, hogy agyunkban és lelkünkben is eltároljuk azt.

A hagyományos elképzelések szerint az okozza, hogy az egyik szemből néhány ezredmásodperccel előbb érkezik a látott kép az agyba, mint a másikból. A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja hipnózissal sikeresen előidézte a jelenséget, majd beszámoltak egy vak emberről, aki szintén átélte a dejà vu-t halláson, szagláson és tapintáson keresztül. Ennek a várt eredménye a memória működésének megértése lenne.

Az egyik klasszikus definíciót 1983-ban alkották meg: „A dejà vu olyan szubjektív, szokatlan benyomás, amely egy jelenbeli, nem definiálható múlttal rendelkező élmény ismerősségén alapul”, azonban az első fogalom Arnaud francia orvos nevéhez köthető, 1896-ból. Akkor vezette be a terminust, amikor a deja vecu, vagyis a „már megélt” és az „emlékezetcsalódás” kifejezések népszerűtlenné váltak. A pszichológiai irodalom további kifejezései inkább csak tréfaszerűek, Freud például „személyes visszaemlékezésnek” nevezte leveleiben.

 

A déjà vu elméleteinek négy csoportját tudjuk megkülönböztetni:

  1. Testi folyamatok
  2. Előhívás-fókuszú modell
  3. Neurológiai működés
  4. Sno és Linszen magyarázata

  1. Testi folyamatok: szokatlan erőket tulajdonít az egyénnek. Olyan fogalmakat használ a jelenségre, mint a tudatelőttiség, jelenés, kinyilatkoztatás, vagy telepátia. Sokan úgy gondolják, hogy azért vagyunk kepések érezni a dejà vu-t, mert előző életünkben már megtörtént velünk az adott esemény, és most éljük újra. Vannak, akik azt az állítást igazolják, hogy azért van ez az érzés, hogy az Univerzum helyeselje, hogy jó úton haladunk az életünkben.
  2. Előhívás-fókuszú modell: ez a csoport sokkal prózaibb jellegű. Példaként vehetjük azt az egyént, aki még sosem sétált egy adott utcában, mégis rengeteg képet tárol más utcákról, melyeket valóban látott. Így tehát részlegesen előhívja az emléket. Ez tipikusan a „nem tudom hova tenni” érzés. A zavar onnan ered, hogy képtelen teljes egészében előhívni az emlékezetből az előzetes élményt.
  3. Neurológiai működés: szintén egy emlékezeti „előhívási” megközelítéssel él. Ez az úgynevezett „kettőspálya-elmélet”, amely a 19. és 20. században nagyon népszerű volt. Eszerint akkor élünk át dejà vu érzést, ha a különböző idegpályák továbbította szenzoros jelek nem egyszerre érkeznek az agykérgi területekre. Éppen ezért, az agy félreértelmezi az eseményt, és kettős élményként éli meg. Mivel a két pálya inputja között a „szünet” csupán pár milliszekundumig tart, így az első idegi esemény nem kódolódik, és nem is emlékszünk rá. Amikor végre összetalálkozik a második idegi eseménnyel, az ismerősség érzetét kelti bennünk, amelynek viszont nincsen meghatározható múltja. Azt gondolják, hogy ez a késői találkozás a szemidegből eredeztethető, ezért feltételezik azt, hogy a dejà vu egy optikai- vagy látópálya-késésből keletkezik.
  4. Sno és Linszen magyarázata: megpróbálták osztályozni a dejà vu különböző formáit: elsődleges (major) és másodlagos (minor) deja vu formákról beszélnek.

Az elsődleges dejà vu átmeneti és gyorsan keletkező. Úgy gondolják, hogy nem patológiás, hétköznapi emlékezeti hiba.

A másodlagos dejà vu hosszan tartó és valószínűleg krónikus sérüléseknél fordul elő, mint például a temporális vagy halántéklebeny-sérült epilepsziásoknál. Az elsődlegessel ellentétben ez tisztán patológiai eredetű.

Az, hogy nem élünk át dejà vu érzést, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem a nekünk szánt úton járunk, hisz ez az érzés nem mindenkinél fordul elő. Lehet, hogy a jeleket másképpen fogjuk megkapni, ami majd elvezet minket oda, ahova kell. Ezért is fontos, hogy megismerjük saját magunkat és észrevegyük a jeleket, amiket kapunk.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian