byealex_poór_andris_slepp_pecs_egyetemistak_magazinja

Poór Andris: Nekem csalódás volt az egyetem – Interjú ByeAlex-szel és zenekarával

Gyülekező emberek, nagy hangzavar, itallal teli műanyagpoharak. Ez a látvány fogadott a Káptalan Kertben szombat este.

A múlt héten megjelent ByeAlex és a Slepp vadonatúj videóklipjében énekelt először szólót Poór Andris, aki akár bele is illene a Pécs szálba ismét. Andris ugyanis a PTE hallgatójaként tanult Pécsett, melyről szintén kérdeztem. A Káptalan Kertbe érkezésemkor sok ismerősöm kérdezte, hogy én is a koncertre érkeztem-e, ami nyilvánvaló lett volna, de az interjú előtt még nem tudtam, hogy a Stage karszalaggal, amit a szervezők rám adtak, maradni fogok-e a srácok 500 fő alatti buliján. A beállást követően a zenekar a színfalak mögött pihent rá a koncertre, ahol megleptem őket kérdéseimmel, melyekre készségesen válaszolgattak és néha azt éreztem, hogy cseppet sem zavarja őket a hangrögzítőm jelenléte, röpke húszpercre bandataggá fogadtak és megnyíltak előttem.

INTERJÚ

Hogyan indult a közös karrieretek?

byealex_slepp_kaptalan_kert_interju

Alex: 2015-ben találtam ki, hogy saját állandó zenekart szeretnék, mert amúgy is, mikor gyerek voltam erről álmodoztam, és ugyan már 2-3 éve benne mozogtam a szakmában, nem volt állandó zenekarom és ezt utáltam. Nagyon nem szerettem session zenészekkel dolgozni és akkor találtam ki, ezt, hogy ByeAlex és a Slepp. Szerintem először a Balázsnak szóltam talán, mert a Balázst én már régebbről ismerem. Én újságíró voltam és csináltam a Balázzsal interjút, őt innen ismerem. A Dávidot onnan ismerem, hogy volt egy session basszusgitárosom, aki beépült a Slepp-be, akinek barátja volt a Dávid. Aztán a basszusgitárosunknak, Bálintnak lett egy másik zenekara, ahol voltak olyan tevékenységei, ami miatt, úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk vele folytatni a közös munkát. Akkor kiírtuk, hogy keresünk új basszerost, és küldtek csomóan videókat, amik elég jók voltak, de az Andris jobban nézett ki, mint a többiek, ugyanis sokkal rosszabbul játszott, mint a többiek, de nekem az számít, hogy jól nézzenek ki az emberek körülöttem, szóval őt választottuk. Ja és még van a Zoli, aki a managere volt az eredeti ByeAlexnek és most is a managerünk, de felmászott a színpadra és nem tudjuk lezavarni.

Mennyiben más egy vidéki koncert, mint egy budapesti?

Alex: Szerintem semennyiben.
Balázs: Szerintem ugyanaz, 99%-ban vidéken játszunk. Inkább nekünk a budapesti más, mert az a ritkább.
Alex: Igen, az olyan ünnepélyes, ha Pesten játszunk, mert ugye egy évben egy nagy koncertet csinálunk, ami most nem tudom, hogyan fog alakulni, viszont inkább vidékhez vagyunk szokva, alapvetően az a jellemző.

Honnan jött az ötlet, hogy Andris szólót énekeljen a legújabb számotokban, illetve lesz-e még erre példa?

Alex: Már régebb óta gondolkoztam, hogy csinálni kéne egy olyan dalt, amiben énekel mert amúgy is vokálozik a színpadon, annyira nincsen rossz hangja, és igen vannak tervben olyan dalok, amiben hasonlóan fogjuk csinálni, mint most ebben. Gondolkozunk rajta, meg már van is olyan, mint amit küldtem a múltkor.
Andris: Írtam egy verziót.
Alex: Jó, azt most ne olvasd fel légy szíves, nehogy égő legyen véletlenül.

Alex szeretted az x-faktorral járó munkát?

Alex: Nagyon, nagyon szerettem. Imádom az x-faktort, igen. Nagyon szeretek tv-zni, meg sokat adott nekem az a műsor, illetve a zenekarnak is, szóval sokat köszönhetünk annak a cuccnak.

Nem ez az első alkalom, hogy Pécsett jártok, ha jól tudom. Szeretitek a pécsi közönséget? Szerettek nekik zenélni, van-e olyan energikus, mint a pesti közönség?

Alex: Hát nyilván, senki nem mondaná azt, hogy nem szereti a közönségét valahol, valamelyik városban alapból. Andris, te jobban megtudod mondani mert te voltál Pécsen úgy, hogy még te voltál a közönség.
Andris: Abban az évben, mikor bekerültem a zenekarba, pont akkor tavasszal játszottak itt a srácok, 2018 tavaszán. Szóval akkor elmentem a koncertjükre, meg én előtte is hallgattam őket, még a cd-t is megvettem. Emlékszem, hogy a pécsi estben volt a koncert, elég sokan voltak, én meg ott álltam a pultnál és akkor még csak így óbégattam, hogy a szívem fekete.
Alex: Amúgy az Andris volt az x-faktorban, csak úgy mondom.
Andris: Igen voltam, de visszatérve a srácok akkor nagyon jó hangulatot csináltak, bár sokkal jobbak lettek azután, hogy én is bekerültem a bandába.
Alex: Nem akkor volt az, mikor hosszú idő után játszottunk először, és nem próbáltunk semmit szokás szerint…
Dávid: Nem, az tegnap volt.
Alex: Igaz, de nem akkor volt az, hogy intettem, hogy a Szívem udvarában-t ne játsszuk, mert hogy fogalmam sincs az egészről?
Balázs: Nem, szerintem nem.
Dávid: De igen az ott volt!
Alex: Szóval ez egy emlékezetes koncert volt.
Andris: Ominózus volt? Egyébként az előző két alkalommal, amikor jöttünk akkor is teltház volt, és azért az Est, az nem egy kicsi klub, úgy, hogy ja. Nekem mindig egy kicsit más itt játszani.
Alex: Haza tud menni lezuhanyozni.
Andris: Például. Vagy eltudunk menni fagyizni a srácokkal, Bódi Csabit hallgatni a téren. Igen, ilyen közös programjaink vannak.
Balázs: De alapvetően szerintem a vidéki közönség mindig jobb, mint a budapesti. A budapesti közönség hozzá van szokva ahhoz, hogy minden héten van száz koncert és talán nem annyira értékelik… meg sokkal gátlásosabbak ott az emberek, mint vidéken. Vidéken jobban megtudnak őrülni.
Dávid: Odaadóbbak…
Balázs: Ez itt is jellemző egyébként.

A koronavírussal járó korlátozások jelentették az első nagyobb szünetet a közös karrieretek során. Hogyan éltétek ezt meg, illetve milyen érzés újra a színpadon állni.

Alex: Hát én azt gondolom -de javítsatok ki, hogyha tévedek-, hogy nagyon, nagyon gyűlöltük és most is utáljuk. Tehát, az, hogy most itt játszhatunk az egy csoda és örülünk neki, de én alapvetően először azt mondtam a manageremnek, hogy én nem játszom. Tehát ha lesz ilyen 500 fős, akkor én nem megyek, viszont úgy voltunk utána vele, hogy együtt tölteni időt az jó, fontos és szeretjük egymást. Másrészt, az, hogy nem kommunikálunk a közönséggel csak azért, mert nem érezzük igazságosnak ezt a helyzetet, az meg megint egy rossz hozzáállás, de én először, első felindulásból azt mondtam, hogy én 500 fős koncerteket nem akarok. Nem erről szól a nyár, hanem a nyár az a bazi nagy bulikról szól. Ezért nem értettük, hogy vannak rendezvények, ahol ezrek dulakodnak, de egyébként akár egy Tesco-ban is szerintem többen vannak, mi pedig nem zenélhetünk… De ez, hogy most elkezdődött ez a kis miniturné, amúgy nagyon jó szerintem. Jól érezzük magunkat. Tegnap is egy zseniális koncertünk volt, azelőtt is, úgyhogy jók nagyon.

Andris, ha jól tudom, te a PTE-re jártál egyetemre. Milyen élményeid vannak erről az időszakról?

Andris: Nem azt bánom, hogy nem fejeztem be, hanem azt, hogy elkezdtem. Jó nagy hülyeség volt.
Alex: Te jártál egyetemre?
Andris: Három tárgyam volt vissza. Utolsó félévben mondtam azt, hogy nekem ez nem.
Alex: Mi lettél volna?
Andris: Földrajz-testnevelés szakos tanár.
Alex: Mondjuk az illene hozzád, tipikus büfészak.
Andris: Mondja a bölcsész… Nekem egyébként csalódás volt az egyetem. Túl sok amerikai pitét néztem ahhoz, hogy elhiggyem, hogy az egyetem egy kicsit másként működik. Semmi pozitívat nem tudnék vele kapcsolatban mondani. Életem legrosszabb bulijai voltak. Jó csajok sem jártak oda valamiért. Szóval én nem szerettem, nem jó élmény. Szerintem életem legelvesztegetettebb 3 éve volt.

byealex_slepp_kaptalan_kert_interju2

És akkor utána jött az élesváltás?

Andris: Hát az utána volt, mert én 2015-ben hagytam ott az egyetemet és rá három évre kerültem be ide.
Alex: Addig mit csináltál?
Andris: Nem is igazán tudom. Sportoltam.
Alex: Mit?
Andris: Táncoltam.

byealex_slepp_kaptalan_kert_interju3

Melyik az a dal, ami semmiképpen sem maradhat le a setlistről?

Dávid: Le? Bármelyik.
Andris: Mind sláger, úgyhogy…
Alex: Ha már itt tartunk, köszönöm a kérdést, egy dalt nem hagynánk ki soha, ez az „Az vagyok”. Ez azért van, mert mindegyik dalt, ugye alapvetően én írtam, és mind sláger. Viszont azt az egyet a Dávid, és az nem sláger. Úgyhogy így nem hagyjuk ki, mert nem akarom megbántani. Nem ismeri senki, nem olyan rossz. (Vicceltem.) Amúgy ismerik, de nem sláger. – folytatódott a froclizás és a nevetgélés.

Köszönöm az élményt és a lehetőséget a srácoknak, hogy részese lehettem egy irányított kérdésekkel ellátott baráti(szerű) beszélgetésnek. Miután véget ért az interjú maradtam a Káptalan Kertben és megnéztem a koncertjüket. A lazaságot nem hagyták a színfalak mögött, nagyon jó bulit csináltak és végig miközben álldogáltam azon járt az eszem: Vajon honnan tudom a dalszövegeket?

 

Fotók: Kovács Botond © Egyetemisták Magazinja

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian