az-ehezok-viadala-egyetemistak-magazinja

Hatalom, elnyomás, győztesek és vesztesek – Az Éhezők viadala filmajánló

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy ezt nem egy egyszerű filmajánlónak szántam, ugyanis nem igazán a történetet és a szereplőket szeretném bemutatni, és nem az a célom, hogy meggyőzzelek benneteket arról, hogy nézzétek meg ezt a filmet, habár mindenképpen ajánlom, mert nagyon elgondolkodtató, izgalmas és a színészek is kiváló alakítást nyújtanak benne. Most leginkább a film témájára fogok fókuszálni, szeretném körbejárni azokat a kérdéseket és problémákat – melyek leginkább a politikával és a társadalmi konfliktusokkal kapcsolatosak -, amelyeket a film valamilyen formában bemutat. Gondolok itt például a zsarnokságra, a média általi manipulációra, és a forradalommal járó ellentmondásokra. Bár úgy hiszem, a legtöbbetek már látta ezt a filmet, azért röviden vázolom a cselekményt.                                                                                                                                      A történet egy utópisztikus világban játszódik, ahol Amerika helyén létrejött Panem, az országot 12 körzetre osztják, amelyeket pedig a gazdag és zsarnoki Kapitóliumból irányítanak. Egyszer a körzetek által kirobbant egy nagy felkelés a Kapitólium ellen, de azt sikeresen leverték, megtorlásképpen (és a megfélemlítés eszközeként) pedig azóta minden évben megrendezik az „Éhezők viadala” versenyt, amelyre minden körzetből kisorsolnak egy 12 és 18 év közötti lányt és fiút, akik a Kapitóliumba mennek, hogy életre-halálra megküzdjenek egymással egy arénában, ugyanis csak egy győztes lehet. Így találkozunk a két főhősünkkel a 12. körzetből, Katnissel, aki a húga helyett önként jelentkezik, és Peetaval, az ő küzdelmüket és harcukat követhetjük végig a film három (illetve négy) része alatt. Tehát a történet igencsak érdekes és több szempontból is meg lehet vizsgálni és számos olyan kérdést is felvet, amelyekről el lehet „filozofálgatni”.

az-ehezok-viadala2-egyetemistak-magazinja

A politika és a hatalom

Niccoló Machiavelli „A fejedelem” című műve óta ismerjük azt az elvet, miszerint a hatalom megtartásához és annak maximalizálásához minden eszköz megengedett, és mindent meg is kell tenni érte, az erkölcsnek pedig nincs helye a politikában. Ebből következik, hogy ha bármi is veszélyezteti a hatalmat, jelen esetben például egy forradalom, akkor azt keményen le kell törni, és az sem árt, ha utána gondoskodnak arról is, hogy hasonló soha többé ne fordulhasson elő. Ebben a filmben az elnyomás pont ennek az eszközeként szolgál, természetesen amellett, hogy a saját és az általuk, ha úgy tetszik képviselt társadalmi réteg, a gazdag Kapitóliumiak kényelmét és a megszokott életszínvonalát biztosítsa. Ugyanis amíg a Kapitóliumban mindenki kényelemben, gazdagságban és modern környezetben élhet, és az emberek megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy pazaroljanak, addig a körzetekben élők szinte rabszolgák módjára dolgoznak rossz körülmények között és a legtöbben éheznek. Még nem is beszéltünk az állandó félelemtől, amiben élniük kell. Mindannyian tudjuk, hogy egy rendszernek vannak győztesei, haszonélvezői és vesztesei, és ez talán mindig is így lesz azonban, ha ez a másik csoport teljes elnyomását jelenti – például az imént említett embertelen módszerekkel -, akkor az már egyértelműen diktatúrának nevezhető. A filmben szépen végig lehet követni a dilemmákat arról, hogy vajon megéri-e fellázadni a hatalom ellen, ha annak sikere eléggé reménytelennek tűnik, ha azzal kockáztatjuk a szeretteink életét, és azt, hogy esetleg még kegyetlenebb bánásmódban lesz utána részük. A harmadik részben nekem kifejezetten tetszett, hogy az a kérdés is előkerül, hogy ha mégis a forradalom és a lázadás mellett döntünk, akkor vajon van-e jogunk arra, hogy ugyanolyan bűnöket kövessünk el, mint amiket az a hatalom is elkövetett, amelyik ellen mi most harcolunk. Hiszen, ha mi jobbnak tartjuk magunkat, és ha egy jobb világ megteremtését tűzzük ki célul, akkor mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy hasonló eszközökkel éljünk. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy sajnos sok esetben erőszak nélkül nem lehet változást elérni. A forradalmakkal is érdemes vigyázni, mert a közös eszme, a szimbólumok és jelmondatok ugyanúgy képesek az embereket túlzottan radikalizálni, félrevezetni és irányítani is. Nagyon könnyen nagy hatást válthat ki az emberekben, nézzük csak meg például, hogy ez a film is milyen hatással volt Bankokban a tüntető diákokra, akik a filmben bemutatott kézjelet használták tiltakozásuk jeléül.

A másik dolog, amiről mindenképp szeretnék még beszélni, és ami napjainkban is egy létező probléma, a média manipulációja, és a média felhasználása, mint figyelemelterelés. A történetben a viadalokat mindenkinek kötelező élő közvetítésben végignézni, de még a mindezt megelőző ”show műsort” is, amelyben egy bohóckodó műsorvezető úgy tesz, mintha mindez tényleg csak egy egyszerű műsor lenne, amely semmi más célt nem szolgál, mint a közönség szórakoztatása. Rá is jövünk közben, hogy a Kapitóliumiaknak tényleg csak azt jelenti, és ők egyáltalán nem társítják ezt a forradalomra való emlékeztetéshez. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a legtöbbjüknek igazából tényleg fogalma sincs arról, hogy mit is jelent ez az egész a kosztümök és a megjátszott, felszínes „celebkedés” mögött. Kiderül, hogy köztük is vannak jó emberek, akiket ugyanúgy megvezetnek, és olyanok is, akik szintén elégedetlenek a vezetéssel, és kegyetlennek tartják. A médiában bemutatott show műsorok és a népszerű emberek ”tökéletes” életének bemutatása megfelel arra a célra, hogy az embereknek eltereljék a figyelmét az igazi gondokról (erre az egyik filmbeli szereplő is rámutat), hiszen mindenki csak jól akarja magát érezni, nem? Ahogy azt az ókori Rómában is mondták, „Panem et circenses”, vagyis „Kenyeret és cirkuszt” a népnek, és elégedettek lesznek. És vajon van jogunk hibáztatni őket ezért? Talán igen, de én beismerem, hogy ha mélyen magamba nézek, én ezt is meg tudom érteni, éppen úgy, ahogyan a lázadást.

Nagyon sok téma van még, amiről beszélhetnék a film kapcsán, akár még egy regényt is lehetne írni belőle. Azonban mindenki számára más üzeneteket közvetíthet és azokat mindenki másként is tudná értékelni, ahogyan ti is az általam leírtakat. Annyi azonban biztos, hogy a filmben látottak nem csak a képzelet szüleményei, a történelmünkben előfordultak már hasonlók, éppen ezért nem árt, ha odafigyelünk a film mondanivalóira.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian