alapjog-transznemuek-33-paragrafus-berencsi-eszter

“Alkotmányos alapjogokról egyszerűen nem vitázunk!” – Interjú Berencsi Eszterrel

Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosításáról (T/9934. 33. §) a legtöbben már hallottunk az utóbbi hetekben. Mindenkinek megvan a maga véleménye arról, hogy az úgynevezett salátatörvény milyen következményekkel járhat. Vannak, akik úgy vélik, hogy a járvány idején kár ilyesmire figyelmet szentelni. Mások azonban azt látják, hogy a koronavírus tökéletes lehetőség a kormány számára ahhoz, hogy az LMBTQ közösség egyik legkisebb – és ebből kifolyólag legsebezhetőbb – csoportjának alapvető jogait csorbítsák.

Berencsi Eszter nem elsősorban ennek a közösségnek a tagjaként, hanem joghallgatóként, egykori pécsi hallgatóként vállalta az interjút az ügy kapcsán, amely során rávilágított arra, hogy miért is alkotmányellenes a “33-as törvényjavaslat”, milyen lehetőségeik lesznek a transzneműeknek a későbbiekben, és hogyan halad a tiltakozásuk a karantén alatt.

Elmesélnéd nekünk a tranzíciód történetét? Hogyan emlékszel a kezdetekre?

berencsi-Eszter-interjuBerencsi Eszter: Én alapvetően egészen négyéves korom óta éreztem, hogy valami nincsen rendben. Ugye akkor még, amikor az embernek még a személyisége és az énképe fejlődik ki, nem igazán tudja, hogy mi történik vele. Egyszerűen jött a „mi” és az „ők” érzése, ami meghatározta az életemet. Az, hogy „mi fiúk”, és „ők lányok” nagyon idegen volt tőlem. Alapvetően nincs egy olyan kierőszakolt minta, amit ilyenkor szeretne az ember követni, mint a társadalmi nemiség, például babázás, lányos játékok. Mégis megvolt, hogy nem az a neved, nem az a hangod, a társadalmi státuszod, mint amire úgy gondolod, hogy hivatott vagy viselni.

A családod hogyan viszonyult az érzéseidhez?

Berencsi Eszter: Mivel elég konzervatív családban nőttem fel, mindenféle apró jel nagyon hamar feltűnt a környezetemben élőknek, amit hamar igyekeztek csírájában elfojtani. Ezzel viszont csak azt érték el, hogy egészen huszonöt éves koromig senkivel se mertem őszinte lenni a helyzetemet illetően. Igazából viszont mégis a gimnáziumi évek voltak a legborzalmasabbak, hiszen akkor jön el a tinédzserkor, és akkor kezdenek el kialakulni a másodlagos nemi jellegek. A többi lány egyre szebb, és szebb lett, én pedig egyre jobban hasonlítottam egy torz szörnyetegre.

Érettségi után a szó szoros értelmében elmenekültem Pécsre, ez volt Egertől a legtávolabbra eső egyetem. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez a város kicsit más. Ez a város szabadabb, mint a többi, és ezért esett rá a választásom.

Ekkor már körvonalazódott a fejedben a nemi átalakítás gondolata?

Berencsi Eszter: Gondoltam, hogy majd valamikor nyilván elkezdem a tranzíciót, de ez végül nem jött össze, mert iszonyatosan sokat tanultam. Alapvetően mégis sokat segített az, amikor megjelent az internet világa, ugyanis ennek köszönhetően jöttem rá, hogy az, ami velem történik, az mennyire általános, és tulajdonképpen mi is az, ami velem történik, illetve a későbbiekben tudnak-e rajtam segíteni. Nyilván tisztában voltam azzal, hogy ezt csakis egy orvos tudja majd végül megoldani. Akkoriban még csak angol nyelvű fórumokon keresztül tudtam érdeklődni ezzel kapcsolatban, és így tudtam meg, hogy mi várható a jövőben.

Nem ismertem a magyar jogi szabályozást, tehát eléggé kiszámíthatatlan volt. A lényeg az, hogy huszonöt évesen, az egyetem után belekerültem a politikába. Budapesten az Országgyűlés Hivatalánál dolgoztam, illetve akkoriban egy ellenzéki pártnál voltam frakció munkatárs. Végül amikor én elkerültem onnan, akkor fordultam életemben először pszichiáterhez a szakvélemények megszerzése ügyében. Ez a jogi nem- és névváltoztatáshoz, illetve az ezzel összefüggő orvosi eljárásokhoz szükséges. Be kell szerezni ilyenkor egy pszichiáter, egy klinikai szakpszichológus, illetve az én esetemben egy urológus szakorvosnak a véleményét.

Miután ezt megszereztem, benyújtottam a kérelmemet, az 2018 májusában ment át. 2017 októbere óta vagyok hormonkezelésen, és 2018-ban hivatalosan is megtörtént az a műtét, amit régóta vártam.

Akkor elmondható, hogy egyszerre jártál be egy nagy utat, de közben mégis az elmúlt években gyorsultak fel igazán a dolgok…

Berencsi Eszter: Nem túl régi történet, hiszen ha úgy vesszük, én egy év alatt letudtam mindent. Sőt, egyébként lényegében fél év alatt. Tehát nekem júliusban volt az első kis műtét, majd pedig októberben a második nagy.

Fontosnak tartom, hogy egy transzszexuális személyről tudják az emberek – ez az orvosi terminológia –, hogy igyekszik a lehető legkisebb feltűnést kelteni. Ezért nyilvánvaló, hogy a tranzíció elhúzódik, az elég nagy figyelmet kap, hiszen ha az illető abban a városban csinálja, ahol él, vagy ha nem is ott, de ha elkezd egy kicsit formálódni bármilyen módon, akkor azt észreveszik, és azzal felhívják a figyelmet magukra. Ez az, amit a transzszexuális ember a legkevésbé akar.

Hogyan zajlik le a nem- és névváltoztatás adminisztratív folyamata?

Berencsi Eszter: Ugye fontos tudni, hogy a jogi nem elismerésével egy új anyakönyv kerül kiállításra. Nekem is új anyakönyvem van, új születési névvel, a lakcímkártyámon is új személyi számom van. Az anyakönyvezésért felelős Budapest Főváros Kormányhivatalához kell benyújtani a jogi nem-és utónevek megváltoztatására irányuló kérelmet, családi állapotról való nyilatkozatot, a három szakvéleményt, és a bevonásra váró anyakönyvi kivonatot. Amennyiben az EMMI szakvéleménye a kérelmező nemét “megváltozottnak tekinthető”-nek nyilvánítja, akkor értesítést küld a BFKH a születési hely szerinti anyakönyvvezetőnek. Az új anyakönyv kiállítására 30 napja van a kérelmezőnek, és az új anyakönyv birtokában az új igazolványok képzéséről haladéktalanul gondoskodnia kell. Az új igazolványok kézhezvételétől számított 8 napon belül pedig minden hivatalos helyen, és szolgáltatónál be kell jelenteni a változást. Ilyenkor érdemes jól átgondolni hol rejtőznek ilyen kötelezettségeink, és érdemes napokat szánni erre a procedúrára

A “33-as törvénytervezet” -ről te hogy értesültél? Fel tudod idézni, hogyan tudtad meg?

Berencsi Eszter: Április elsején erre a hírre ébredtem, és egyszerűen nem akartam elhinni. Egészen április elsejének az estéjéig meg voltam győződve arról, hogy ez valami poén. Először úgy hittem, hogy maga a média generálta ezt, de aztán láttam, hogy március 31-én, a késő éjszakai órákban benyújtották a tervezetet. Akkor elhittem, hogy ez ténylegesen megtörténik, de még talán kinéztem annyit a kormányzatból, hogy esetleg a bizottsági szakasznál visszavonják. Ezt így még el tudtam képzelni, mert néha ez a fajta arrogancia hozzá tartozik a rendszerhez.

Most, hogy már túlment az igazságügyi bizottságon, és a törvényalkotási bizottságon is, a részletes vita is lezárásra került, így már tudom, hogy ez nem vicc. Úgyhogy megdöbbentett, nagyon mellbevágott.

Hallani lehetett már több olyan véleményt is, hogy valószínűleg a koronavírussal járó mizéria jó alapot biztosít a kormánynak ahhoz, hogy ezt a törvényt megalkossák. Te is ezen a véleményen vagy?

Berencsi Eszter: Persze. Ha megnézzük ennek az ügynek a kálváriáját, akkor láthatjuk, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat. Magyarországon ez az eljárás soha nem volt jogilag szabályozva. Volt egy kialakult eljárás, amit a hivatalok követtek. Attól függetlenül, hogy valamire nincsen jogszabály, még szabad, és le lehet folytatni az eljárást.

Az a lényeg, hogy a hivatalok folyamatosan passzolták egymásnak a labdát. Az állami gépezet nem olyan gördülékenyen, csikorogva ugyan, de működött ebből a szempontból, és átmentek ezek a kérelmek. Az emberek, akiket érintett, boldogok voltak, és beilleszkedtek a társadalomba. Azóta is élnek, dolgoznak. 2016-ban kezdett el ez nagyon ellehetetlenülni. Onnantól fogva az EMMI nem állított ki szakvéleményeket, tehát az anyakönyvi bejegyzésre nem volt lehetőség. Ekkor volt egy olyan kormányrendelet, amiben található egy olyan paragrafus, ami egyáltalán megemlíti, hogy van a nem megváltoztatására irányuló eljárás. Ez alapján elkezdődött egy vita az EMMI és az anyakönyvi szerv között, hogy mi tekinthető egészségügyi véleménynek. Továbbá a BFKH szerint az ügy egészségügyi, az EMMI szerint jogi kérdés.

Az ügyünk kálváriája végül 2017 decemberében tört meg, akkor csúszott át néhány kérelem – köztük az enyém is – és az a lényeg, hogy utána ez újra ellehetetlenült a GDPR életbelépésével. Akkor az volt az indok, hogy az ügyben részt vevő hivatalnokok nem jogosultak megismerni a kérelem és mellékleteinek tartalmát. Vannak bírósági döntések, az alkotmánybíróság is 2018-ban kimondta egy menekültnek az ügye kapcsán, hogy ez levezethető a magyar alkotmányból is. Az alaptörvényből, azon belül is a névjogból válik egyértelművé, hogy a nemnek a megváltozása, és az ezzel összefüggő utónév megváltoztatásával járó eljárás alkotmányos és korlátozhatatlan alapjog. Magyarországon egyértelműen férfi utónevet visel az, aki férfi, a nő pedig női utónevet. Nincsenek uniszex nevek. Más országokban vannak, nálunk ez nincs. Ezért az eljárás ésszerűen a nem megváltoztatásával kezdődik, s annak kötelező része vele együtt az utónevek megváltoztatása

Az a lényeg, hogy rengeteg egyéni ügyben született döntés. Tehát hogyha egy illetőnek nem jegyezték be az új nemét és nevét, ő pedig perre ment, majd a bíróság megállapította és kötelezte az anyakönyvi szervet, akkor ez így átment. Jogegységi döntés viszont sose született. Az egész történetben én is azt tartom a legbosszantóbbnak, hogy egy koronavírus okozta helyzet kapcsán, amikor van egy különlegesebb jogrend, és a kormány korlátlan ideig tartó és korlátlan hatáskörű hatalmat birtokol, akkor pont fölhozzon egy ilyet.

Az a probléma, hogy ez nem egyszerűen egyfajta jogszabályalkotás, hanem kompletten és konkrétan alkotmányos alapjogot kívánnak eltörölni. Olyat, amihez az embernek istenadta joga van, ahogyan ahhoz is, hogy ellenálljon, és ez ellen felemelje a szavát. Viszont ebben a jogi környezetben most nem lehetséges. Nyilván politikailag az derül ki mindebből, hogy most próbálják ezt az ügyet úgy véghezvinni, hogy a legkisebb ellenállásba ütközzenek, mert most tudják, hogy nem lehet másképp. Még a bizottsági ülésre se tudok elmenni, mert nem kapok engedélyt.

transzneműek-zászlója-alapjogok

A törvénytervezet elleni tiltakozást mennyire nehezíti meg a pandémia? Vagy a közösségi média elég hatékonynak bizonyul az online petíció szempontjából?

Berencsi Eszter: Nem érünk el akkora eredményeket, mint amennyire szükség lenne, hiszen eleve maga a jogalkotó is arra spekulál, hogy egyrészt egy olyan kis társadalmi csoportot semmisítsen meg, amely számszerűen még az LMBTQ közösségen belül is a legkisebb és legsebezhetőbb csoport. Ezen kívánják tesztelni, hogy az alkotmányos alapjogok Magyarországon mennyire sérthetőek, és hogy ki fog kiállni értünk. Egyrészt elég kevés esély van arra, hogy a társadalom kiáll értünk, másrészt alapvetően úgy gondolom, hogy ez a kérdés orvosszakmai és jogi kérdés.

Véleményem szerint a kormányzatnak ebben iszonyúan etikátlan az eljárása, hogy a közvélemény gyűlöletének próbál kitenni bennünket, tekintve, hogy maga ez az eljárás pont ezért hivatott egykoron létrejönni, hogy az állam ezt a legkisebb, és legsebezhetőbb társadalmi réteget a maga eszközével segítse. Hogy ezektől a hátrányos megkülönböztetésektől, és akár életveszélyes cselekményektől megvédje őket akár társadalmi csoportok, akár az állammal szemben. Itt most a jogalkotó pont az ellenkezőjét teszi, kiteszi ezt a csoportot a gyűlöletnek, és folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a társadalom egészének ezt meg kéne ítélnie azt, hogy maga ez az eljárás egyáltalán létezzen Magyarországon vagy nem. Úgy gondolom, hogy ez nem lehet társadalmi vita tárgya, hiszen alkotmányos alapjogokról beszélünk. Alkotmányos alapjogokról egyszerűen nem vitázunk. Van egy vonal, ami alapján ha azt mondjuk, hogy minden ember méltóságát tiszteletben kell tartani, arról nem nyithatunk vitát. Hiszen egy transzszexuális embernek ez az egyetlen út ahhoz, hogy emberi  és méltóságteljes életet élhessen.

Alapvetően két lehetőségünk van. Vagy csöndben maradunk, hogy ne legyünk unszimpatikusak az embereknek, és azt mondjuk, hogy nekünk is a koronavírus elleni védekezés a legfontosabb, és így nehezítik meg az életünket társadalmi jelzés hiányában, vagy ellenállunk, és úgy következik be ugyanaz. Nyilván majd kiderül, hogy ez úgyis csak a jogász-, és orvostársadalomra, meg nyilván az érintettekre tartozik, ez már Alkotmánybíróság elé került. Ott legnagyobb reményeink szerint maguk az alkotmánybírák is meg fogják erősíteni azt az álláspontot, amit 2018-ban, 2015-ben és 2012-ben is meghozott már.

Tehát még látjátok a fényt az alagút végén?

Berencsi Eszter: Csak az Alkotmánybíróságban van potenciál. Ez a jogszabály változatlanul át fog menni a Parlamenten nagyjából egy héten belül. Még a törvény szövegéből nem egyértelmű, hogy kikre, és milyen formában vonatkozik. Különböző forgatókönyvek vannak, majd kiderül. Az Európai Unió és az ENSZ intézményei már kifejezték ennek a törvényjavaslatnak az embertelenségét, elvtelenségét és mélyen sértő voltát.

Szóval jogi kontextusát tekintve átláthatatlannak minősül?

Berencsi Eszter: Átláthatatlan, mert annyira nem felel meg semmilyen szakmai minimumnak. Minden bizonnyal nem egy teológusnak kellett volna megírni a törvényjavaslatot. Egészen biztosan sem magát a jogfejlődést, joggyakorlatot, sem magát a jogi normákat, sem semmilyen európai értéket nem követ ez a szabály. Az, hogy mostantól a nem helyett a születési nem lesz nyilvántartva, és ennyi. Sem szakmai szervezetekkel, sem érdekvédelmi szervezetekkel nem történt egyeztetés. Innentől elég nehéz elvonatkoztatni arról a látszatról, hogy a törvényjavaslatnak politikai töltete van, gondolok itt a gender körüli vitákra és az Isztambuli egyezményre.

A Parlamentben börtönviszonyokra hivatkoztak a törvény bevezetése kapcsán. Ez nyilván egy igen sértő szegmense a 33-as megindoklásának.

Berencsi Eszter: Börtönviszonyokra is. Az államtitkárnak ez volt az ultima ratio-ja. Egyrészt mondta, hogy az egészségügyben van relevanciája, amiről ő is tudja, hogy abszurd, mert az egészségügy eddig is be tudott minket azonosítani, és ezután is be fog. Mindenki, akinek diagnózisa van, az bekerül a rendszerbe. Nyilvánvaló, hogy az, hogy az embernek van egy transzszexuális állapota, annak pontosan az egészségügyi nyilvántartásban szerepelnie kell. Ebben én maximálisan egyetértek, hogy nyilván ott, ahol szükséges, ez meglegyen. Egy fogászaton vagy szemészeten nyilván nem az, de bizonyos helyzetben, mint a véradás, nyilvánvalóan erről tudni kell. De az egészségügyi intézmények ezen adatot tudja és hivatott is kezelni.

Én ezt csak úgy értelmeztem, hogy a jogalkotó nagyon lenézi az egészségügyi szakmát, amiért úgy gondolja, hogy nem tudják megkülönböztetni, hogy ki az, aki esetleg ezzel az állapottal küzd.

Utána hozta fel a másik érvet, hogy ha, vagy amikor börtönbe visznek bennünket, akkor tudja az állam, hogy hová vigyen bennünket. Akkor mondta, hogy ez adott esetben életet menthet. Én azzal egészíthettem volna ki, hogy adott életben életet vesz el, mert az elképzelhető, hogy ha egy transznemű nő bekerül egy férfi börtönbe, akkor két nap alatt mi fog vele történni. Mindenki tudja, hogy ennek mi lenne a vége. A Törvényalkotási Bizottságnál a kormány szerint a javaslat “szabadság-párti”, és a lényeges pontja, hogy az állam nem kíván állást foglalni nemi identitás ügyben, valamint az állam feladata az adatok deklarálása és regisztrálása. Innentől fogva nem értem, hogy jelenleg a kormányzat mit keres nyakig egy olyan kérdésben ami töményen erről szól. Úgy tesznek, mintha ebben az egészben semmilyen joghátrány nem érné az érintetteket, holott a jövőben csak tömény diszkriminációnak lesznek kitéve, és valószínűsíthető, hogy megszaporodnak az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények száma. Az egyéni tényezőktől függő 8-80 szuiciditási rátáról nem is beszéltem. Tehát amellett, hogy emberek fognak meghalni a törvénytől, az életben maradókat kriminalizálni is igyekszik.

Milyen további lehetőségek vannak a transzszexuális állampolgárok jogainak érvényesítésére?

Berencsi Eszter: Ugye mondtam, hogy Alkotmánybírósághoz fordulhat az ember, emellett pedig az, hogy a transznemű közösség segítségül hívja a közvéleményt. Itt már eleve van megint egy elméleti vita, hogy ha én azt mondom, hogy ez a kérdés csak a jogi-, és egészségügyi társadalomra korlátozódhat, akkor mi miért hívjuk segítségül a közvéleményt. Nyilván mivel alkotmányos alapjogot kívánnak korlátozni, a protestnek helye van, de itt egyértelműen csak az lehet a történet vége, hogy az Alkotmánybíróság ezt a 33-as paragrafust megsemmisíti.

A 2018-as döntésében egyébként fölhívta a jogalkotónak a figyelmét arra, hogy ezügyben jogszabályt kell alkotni, mert nem átlátható, és rendezett körülmények között kell biztosítani azt, hogy a transzszexuális személyek a jogi nemüket és nevüket megváltoztathassák. Ezt kimondta, ennek a jogalkotó nem tett eleget még a mai napig sem. Tehát Magyarország egy ilyen következmények nélküli ország, ahol az Alkotmánybíróság meghoz valamit, akkor a kormány csupán vállat rándít, és ezt megteheti, mert ennek nincsen jogkövetkezménye, ha nem hajtja ezt végre.

Nyilvánvalóan megvan az az egyensúly és az a mérleg, hogy az Alkotmánybíróság meddig terjeszkedhet, hiszen jogalkotói jogkört ugye nem gyakorolhat, és nem vonhat el ilyesfajta jogkört az Országgyűléstől. Minden bizonnyal elkezdődik majd a jogászok részéről egy meccs. Ettől függetlenül, hogyha azt mondják, hogy a születési nem megváltoztathatatlan a 33-as paragrafus értelmében, lényegében megszűnik maga az eljárás. Továbbá van még egy olyan finomítás, hogy megismételt eljárásokban is alkalmazni kell, amit többféleképpen is értelmezhetünk, tehát ez egy gumi jogszabály. De kérdés marad, hogy ha eddig a jogszabály hiánya sértette az emberi méltóságot, és a magánélethez való jogot, akkor most ezen állapot de jure helyzetté emelése nem sérti e.

Összességében mi a 33-as törvénytervezetben rejlő fő abszurditás?

Berencsi Eszter: A lényeg az, hogy alapvetően ez egy élettelen jogszabálytervezet, hiszen maga a nem, mint fogalom, az anyakönyvben eddig is sex-ként volt definiálva, a sex pedig a biológiai nem angolból fordítva. Eddig is ezt az adatot tartotta nyilván az állam, és erre a születéskor megállapított nemre mondta azt Alkotmánybíróság, hogy ez nem lehet megváltoztathatatlan. Másfelől hogyha kromoszómákról, meg elsődleges nemi jellegekről beszél, akkor eleve megint alaptörvény-ellenes, hiszen egy jogi dokumentumban nem rögzíthetünk egészségügyi adatot. Ezt már az adatvédelmi biztos is kimondta, hogy nem hiába van annyi igazolványunk. Nagyon sok adat egy helyen tárolva nagyon veszélyes. Ezért mi szükség egy jogi dokumentumban arra, hogy mi a kromoszómám, és ehhez a rendőrnek vagy postai alkalmazottnak konkrétan mi köze van, teljesen nonszensz kérdés. Egy transznemű személy esetében ez a mindennapokban azt jelenti, hogy egy szenzitív egészségügyi adatát fel kell fednie mindenki előtt, akivel ilyen interakcióba lép.

Orvosszakmai szempontból még inkább szakmaiatlan mindez, mivel az elsődleges nem jellegek nem minden esetben egyértelműen megállapíthatók. Az interszexuális személyeket is éppúgy érintheti ez a törvényjavaslat. Ugyanakkor az elsődleges nemi jellegek egy része igenis megváltoztatható.  Az effajta a műtétek pontosan erről szólnak, mindez azonban önmagában nem változtatja meg a nemet. Ugyanis az elsődleges, a másodlagos nemi jelleg valamint társadalmi nem hármasa alkotja a nemünket, s ha ezekből akár egy eltér, akkor már transzneműségről, vagy interszexualizmusról is beszélhetünk. Emellett fontos kiemelni azt, hogy önmagában nem a kromoszómaszám határoz meg bennünket.

Azért kíváncsian várom, hogy ha a karantén után újra elmegyek nőgyógyászhoz, akkor vajon úgy fog-e behívni a rendelőben, hogy „Jöjjön be, Uram!”.

likeheartlaughterwowsadangry
0

1 thought on ““Alkotmányos alapjogokról egyszerűen nem vitázunk!” – Interjú Berencsi Eszterrel

Comments are closed.

EnglishGermanHungarian