a-rozsak-haboruja-egyetemistak-magazinja

A rózsák háborúja: dinasztikus konfliktus a középkori Angliában

A mentális problémákkal és gyenge egészséggel küzdő férfi feleségül vesz egy határozott, fiatal külföldi nőt, aki a karrierjének szenteli az életét, de mindent elveszít, miközben a szeretője és a férje legjobb barátja egymás ellen fordulnak. Eközben egy tehetős, befolyásos férfi évtizedeken keresztül tudatosan szervezi lányai házasságait, gondoskodva arról, hogy ha mást nem is, egymást garantáltan megutálják. Az elnyomott, introvertált fiú titokban összejön a bátyja lányával, miközben meg akarja öletni a lány két kisöccsét, végül átveszi a családi vállalkozás irányítását, de elhamarkodottan dönt, minek következtében lelövik. Egy nyíllal.

Nem, ez nem a legújabb spanyol Netflix-dráma – ez a múlt. VI. Henrik és Anjou Margit botrányoktól hangos házassága, Warwick grófjának köpönyegforgatása, a három York-testvér rivalizálása, a York és a Lancaster ház szembenállása, mely Tudor Henrik megkoronázásával ért véget – ahogy Walter Scott óta nevezzük: a rózsák háborúja.

Ahhoz képest, hogy az eseménysor mennyire izgalmas, fordulatos és szinte követhetetlen volt, hogy néha kiszámítható, máskor váratlan reakciókat produkáltak a konfliktus részesei, nem tudunk róla sokat. Középiskolában megtanuljuk, hogy a két ház, a fehér York- és a vörös Lancaster-rózsa versengésének a Tudor-dinasztia születése vetett véget, sokan meghaltak és Angliában reformok meghozatalára volt szükség. Az egyetemen, a vonatkozó tanulmányok keretében már mélyebben is meg lehet ismerkedni a témával, a megválaszolatlan kérdésekkel, kutatásra tökéletesen alkalmas választás. Shakespeare drámáin és John Skelton versein kívül számos történelmi regény, film, a 2010-es években több sorozat is készült, amely korhűen dolgozza fel az 1455–1487 között lezajlott eseményeket.

Minden a franciákkal kezdődött – pontosabban egy francia nővel. Anjou Margit nem volt népszerű, mivel külföldi volt, és házassága első nyolc évében nem szült gyermeket. Igaz ugyan, hogy tizenöt évesen ment férjhez a depresszív hajlamú, könnyen befolyásolható VI. Henrik Lancaster-házi uralkodóhoz, és fiatal, művelt, ambiciózus nőként jó barátságot ápolt Edmund Beauforttal, Somerset második hercegével – rosszindulatú pletykaként kelt szárnyra a hír, hogy fia, Westminsteri Edvárd igazából jó barátjának, semmint férjének köszönhetően fogant meg. A 23 éves, várandós nőt – akit a fél királyság és az udvar is rossz szemmel nézett származása miatt – újabb trauma ért, amikor férje mindössze pár hónappal a szülés előtt katatón állapotba került, mely majdnem másfél éven át nem változott. Margitnak elege lett, és kérvényezte, hogy férje alkalmatlansága következtében átengedje számára a nemesi főtanács az ország kormányzását, azonban eme, teljesen logikus lépése volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban: Somerset második hercege és a York-házi Plantegenet Richárd is vetélkedni kezdett a trónért. 1454 telén VI. Henrik magához tért, azonban nem tudta megállítani az udvarral elégedetlen nemesek York mögé sorakozását: 1455 májusában a St. Albans-i csatát a fehér rózsa nyerte, Somerset második hercege meghalt, VI. Henrik pedig fogságba esett – látszólagosan megtartva szabadságát üzenetet küldött az udvarnak, bizonyítva önkéntes távolmaradását a királyi ügyektől.

a-rozsak-haboruja-egyetemistak-magazinja 2

Yorki Richárd régenssé válása tehát effektíve már májusban megtörtént, a parlament azonban csak novemberben bízta meg hivatalosan is az ország kormányzásával. Eközben Margit gyermekével útra kelt, hogy Lancaster-hű támogatókat keressen. VI. Henrik „második eljövetele” 1456-ban történt, amikor megjelent a parlament februári ülésén, visszavéve koronáját – jószándéka jeléül miniszterének nevezte ki Yorki Richárdot, valamint meghagyta Warwick grófjának, Richard Neville (Somerset gyilkosa) hatalmát is. Margit politikai karrierjére koncentrálva megerősítette saját pozícióját, egyre jobban átvette a kormányzat irányítását. Anjou Margit karaktere azért lehet ismerős sokak számára, mert a Trónok Harca című könyvsorozat (majd ennek adaptációjaként készült televíziós sorozat) szereplőjét, Cercei Lannistert az író, George R.R. Martin róla mintázta.

A következő évek viszonylagos békével teltek, mind a két ház igyekezett biztosítani a közvéleményt kölcsönös toleranciájukról, azonban 1459-ben újra fellángolt az ellenségeskedés, Warwick grófja és az időközben Írországba szökött Yorki Richárd bravúros politikát folytatva nyertek egyre nagyobb népszerűséget, valamint könnyen bevonultak Londonba. 1460-ban Richárd kinyilvánította trónigényét, a legfelsőbb bíróság pedig úgy határozott, VI. Henrik halálát követően (az rejtély, hogy az egyébként is gyengélkedő király hogyan maradt eddig életben, hiszen uralkodása egy részét katatón állapotban, vagy fogolyként a Towerben töltötte) a York dinasztiára szállhat a trón.

Anjou Margitnak ez az álláspont nem tetszett, hiszen fia, a walesi herceg lett volna apja után a jogos örökös, s amíg a gyermek eléri a megfelelő kort, anyakirálynéként kormányozhatta volna az országot. A királyné jogos követelése megmozgatta a Lancaster-párti nemeseket, és valamennyire a közvéleményt is elmozdította a Yorkok mellől. A wakefieldi ütközetben az udvar ellen lázadó Yorkokat legyőzték, a főnemeseket kivégezték, ezzel megnyílt az út Margit számára London felé, hogy visszaállítsa hatalmát. A trónra 1461 februárjában mégis Yorki Rihárd fia, IV. Edvárd ülhetett, mivel a győzelmet arató Lancaster-csapatokat elkerülve, kettébontott csapatait egyesítve bevonult a fővárosba.

IV.Edvárd uralkodása során első győzelmét a towtoni csatában, a brit történelem legvéresebb ütközetében aratta, szétverve a Lancaster-sereget. Ezt követően Anjou Margit Skóciából kért segítséget, azonban az új, fiatal és kompetens király alig két éven belül fegyverszüneti megállapodást kötött az északi szomszédokkal. IV. Edvárd 1464-ben a Hedgeley Moor-i és haxhami csatából is győztesen került ki, ezzel szilárdítva pozícióját.

Uralkodása korai éveiben Warwick segítette IV. Edvárdot, aki cserébe birtokokat és jelentős pozíciókat biztosított a gróf családja számára. A király az elvárásokkal ellentétben 1467-ben titokban feleségül vette a szépséges Woodville Erzsébetet, aki Anjou Margit egy kedves udvarhölgyének lánya, valamint nála idősebb, kétgyermekes özvegy volt. A Woodville-család története végigköveti a rózsák háborújának időszakát, és annak ellenére, hogy eredetileg Lancaster-pártiak voltak, Erzsébet York-, míg lánya, Erzsébet Tudor-királyné lett, családjuk magasrangú pozíciókat és hatalmas földeket birtokolt a 15. század folyamán.

A szerelmi házasságot Warwick személye elleni támadásnak vélte, így saját tervet szőtt: idősebb lányát, Izabellát IV. Edvárd testvéréhez, a hataloméhes Györgyhöz, Clarence hercegéhez adta, majd vejével a király elleni lázadást szítottak, államcsínyt akartak végrehajtani. Rövid időre fogságba is ejtették IV. Edvárdot, azonban a hatalmi vákuumot a Lancasterek azonnal érzékelték, így a két hataloméhes nemes lemondott ördögi tervéről, a király pedig másik öccse, Richárd gloucester-i herceg segítségével visszaült a trónra. A kor elvárásaival szemben IV. Edvárd nem rögtön állt bosszút az árulókon. Warwick további mesterkedése nyomán 1470-ben Franciaországba utazott, felkeresve Anjou Margitot, és az immár tizenhét éves Lancasteri Edvárdot, VI. Henrik fiát. Megállapodást kötöttek gyermekeik, Anna és Edvárd házasságáról, Warwick pedig ígéretet tett, hogy visszaszerzi Margitnak a trónt – megkezdődött Anglia inváziójának terve.

a-rozsak-haboruja-egyetemistak-magazinja 2

A terv olyan jól sikerült, hogy 1470 októberében Warwick bevonult Londonba, kiszabadította a még mindig élő VI. Henriket a Towerből, IV. Edvárd pedig már sereget toborzott, hogy visszaszerezze a koronát, 1471 tavaszán pedig visszavette a fővárost testvérei támogatásával, a barneti csatában megölték Warwickot. A szigetországra érkező Margit a tewkesbury-i csatában elvesztette egyetlen fiát, őt magát bebörtönözték, VI. Henrik pedig a Towerben halt meg, miután értesült gyermeke elestéről. Érdemes megjegyezni, hogy Richárd, IV. Edvárd öccse éppen a Towerben tett látogatást VI. Henrik halála idején, ezzel pedig kihalt a Lancaster-ház. A legközelebbi trónigényre jogosult, Lancaster nemes Beaufort Margit és Jasper Tudor gyermeke, Tudor Henrik volt, aki ekkor Bretagne hercegének hosszantartó vendégszeretetét élvezte, mivel száműzték Anglia földjéről.

György, immár Warwick és Salisbury grófja bátyja hatalmának visszaállítását követően nem tudott nyugton maradni. Felesége, Neville Izabella négy gyermeket szült neki, azonban 1476-ban bekövetkezett halála után új asszony után nézve a burgundiai herceg lányát, Máriát szemelte ki magának. IV. Edvárd határozottan megtiltotta ezt testvérének, aki újra szervezkedni kezdett bátyja ellen, azonban ez már nem maradt megtorlatlan. A Towerbe zárták, miután a király megvádolta azzal, hogy újból lázadást szervezett, majd 1478-ban a parlament mindkét háza elítélte, így még ebben az évben kivégezték – a legenda szerint egy hordó borba fojtották.

 

IV.Edvárd és Woodville Erzsébet házasságából tizenhat év alatt tíz gyermek született, három fiú és hét lány. Az egyébként is feszültséggel teli öröklés akkor kezdett abszolút kicsúszni a nemesi kezekből, amikor IV. Edvárd váratlan halálát követően Erzsébet mindent megtett, hogy legidősebb fia kerüljön a trónra, és ne sógora, Richárd, így nem értesítette régensi lehetőségeiről. A gyermek koronázását egyre-másra halasztották, miközben Richárd az északi országrészből visszautazott Londonba. A fővárosba érkezését követően elérte, hogy egykori bátyja és Woodville Erzsébet házasságát érvénytelenítsék, így a tíz királyi gyermek fattyúnak számított, valamint megszabadult minden olyan nemestől és közembertől, aki szövetkezhetett Woodville Erzsébettel: a legidősebb fiát, a bátyját, és a királyi kamarást is kivégeztette. IV. Edvárd két életben maradt fiát a Towerbe zárta, ahonnan eltűntek. Mai napig vitatott, hogy a királlyá koronázott Richárd gyilkoltatta-e meg saját unokaöccseit, vagy esetleg Woodville Erzsébet tudta megszöktetni őket – utóbbinak kevés a valószínűsége, bár évtizedekkel az eltűnést követően egy, magát az elveszett Richárd hercegnek valló ifjú tért vissza Angliába.

III. Richárdként lépett trónra, és megosztó személyiség– mindvégig támogatta bátyját annak hosszú uralkodása alatt, majd egyik pillanatról a másikra sógornője ellen fordult. Amikor Anjou Margit fia meghalt a twekesbury csatában, feleségét, Warwick lányát, Neville Annát Richárd vette feleségül, házasságukból egyetlen kisfiú született, aki betegségben, hétévesen halt meg. Neville Anna egy évvel gyermeke halála után szenderült örök nyugalomra: gyenge volt az egészsége, azonban feltételezik, hogy Richárd maga mérgezte meg, ugyanis jobb házasságra látott lehetőséget. Szóbeszéd járta, hogy Yorki Erzsébettel, a saját unokahúgával folytatott titkos viszonyt felesége halálát megelőzően, azonban amint megkezdte uralkodását, a nemesek fellázadtak ellene, Tudor Henrik hazatérését várták a régi Lancaster-hívek. Woodville Erzsébet és Tudor Henrik anyja, a Lancaster-házi Beaufort Margit szövetséget kötött III. Richárd ellen, így elrendezték Henrik és Yorki Erzsébet házasságát.

A trónkövetelő Tudor Henrik 1485-ben tudott partra szállni Angliában, sereget toborzott, és megvívta a bosworthi csatát Anglia uralmáért. A királyi túlerő ellenére győzelmet aratott, III. Richárd azon a csatatéren esett el, ahol órákkal később az ifjú Tudor-leszármazottat VII. Henrik néven koronázták meg. Richárd holttestét közszemlére tették, majd eltemették. Maradványait 2013-ban tárták fel egy leicesteri parkoló alól.

A Plantegenet-fiúk halálával még nem ért véget a három évtizede zajló hadakozás. VII. Henrik és Yorki Erzsébet 1486-ban összeházasodtak, a Tudor-rózsában egyesítve a fehér York és a vörös Lancaster-jelképet. Az utolsó lázadást és trónkövetelést 1487-ben, Stoke Field-nél verte le király serege. Ezt követően a Tudor-dinasztia megerősödött, VIII. Henrik uralkodásának kezdetére stabilizálódott, sőt, prosperáló útra lépett az ország.

A rózsák háborúja nem egyszerű, főleg, mert mindenkit ugyanúgy hívnak. Ugyanazok a pozíciók cserélnek gazdát, így történhetett, hogy 1471-et követően Richard Neville helyett György lett Warwick grófja. A nemesi családok hatalomszerzése, a Neville-k és a Woodville-k házasságai, kinevezései és átállásai nem könnyítettek meg a mindenkori uralkodó dolgát.

A nők is elképesztő szerepet játszottak a történetben: Edvárd, György és Richárd anyja, Cecily Neville mindvégig igyekezett megszabadulni Woodville Erzsébettől, aki anyósa szervezkedése ellenére mindent megtett a családjáért, tíz gyermeket hozott a világra. Anjou Margit egymaga összefogta a Lancester-házat, miközben egy vegetáló férj és egy kisgyermek is nehezítette munkáját, valamint mindenki gyűlölte, mert francia volt. Bár Beaufort Margitról nem ejtettem sok szót, mindössze tizenhárom évesen szülte meg Tudor Henriket, aki egyetlen gyermeke volt, s bár szigorúan vallásos keretek között élt, négyszer ment férjhez annak érdekében, hogy fia eljusson a trónra.

Csak ajánlani tudom az érdeklődők számára Philippa Gregory történelmi regényeit és a belőlük készült BBC-s sorozatadaptációt, mely a rokonok háborúján vezeti végig az olvasót, megismertetve erényeikkel, hibáikkal, a döntéseik mögött húzódó okokkal és személyiségükkel.

 

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian