a-rabszolgasag-mult-vagy-jovo-egytemistak-magazinja

A rabszolgaság múlt, vagy jövő?

Augusztus 23-a a jeles napok közé tartozik, hiszen ez a rabszolgaság felszabadításának világnapja. A történelem során minden korszakban megtalálható volt valamilyen formában a rabszolgatartás, amely napjainkra hivatalosan megszűnt. Ám ennek ellenére mégis találunk olyan országokat és körzeteket a világ minden táján, ahol a 21. században sem ismeretlen fogalom a rabszolgaság. Így a megemlékezésen túl, a modernkori rabszolgaság nagyon tág kérdéskörét foglalom össze.

A rabszolgaság definiálásával teszek egy próbát elsősoron, amely egy személy tárgyiasítását, szabadság jogaitól való megfosztását jelenti erőszakkal, valamint bármilyen fajta kizsákmányolását. Története az ókori Görögország idejére nyúlik vissza, hiszen már ekkor alkalmaztak házimunka elvégzésére örökös rabszolgákat, vagy az egy-egy csatában foglyul ejtett rabokat. A Római birodalom fénykorán és a középkorban egyre fokozódó egyházi befolyáson át kisebb nagyobb változtatásokkal tovább folytatódott az akkoriban természetesnek vélt rabszolgakereskedelem és rabszolgatartás. A helyzet kicsúcsosodása a gyarmatosítás folyamatának következménye, így elsősorban az amerikai gyarmatosítókhoz fűződik, akik az indián bennszülöttek helyett Afrikából importáltak munkaerőt Kubába és Dél-Amerikába. Az ipari forradalom hozta magával a rabszolgatartás intézményesülését, hiszen ekkor már nem csak a mezőgazdasági szektorba, hanem az újdonsült technológiákkal ellátott gyárakba és bányákba is végeztettek embertelen körülmények között munkát rabszolgákkal. A színesbőrű rabszolgák munkavégzése a rasszizmus kiélesedéséhez vezetett, amely hatalmas szerepet játszott az amerikai függetlenségi háborúban. Végül 1865 decemberében kiegészítették Amerika alkotmányát a rabszolgatartás eltörlésével és illegálissá tételével. Eközben természetesen az amerikai eseményekkel párhuzamosan Haitin és Ázsiában, főként Korea területén tombolt a rabszolgatartás korszaka.

a-rabszolgasag-mult-vagy-jovo2-egytemistak-magazinjaA 19. század végére tehát mondhatni megszűnt az emberek szervezett rabszolgasorba kényszerítése szerte a világon és később az ENSZ segítségével közösen kezdtek el küzdeni az országok a folyamat ellen, amely harc napjainkban a legszükségesebb. A modern rabszolgaságmegjelenése a 2010-es évek elejére tehető, melynek okai az arab országokban folyó háborúk, valamint a globális felmelegedés következményei. A háborús övezetekből és a környezet viszontagságai elől igyekeznek egy pozitívabb jövő reményében a megfelelő közbiztonsággal rendelkező országok felé orientálni a menekültek. Ők képezik az egyik legsebezhetőbb réteget a rabszolgasorra jutás szempontjából, valamint a jóval életszínvonal alatt élők, akik számára az éhbér is több kilátást jelent, mint addigi életük lehetőségei. Ezt kihasználva az emberkereskedők és az ún. modern rabszolgatartók a Free the slaves mozgalom adatai szerint, világszerte több mint 40 millió embert kényszerítenek bármilyen rabszolgamunkára, melynek 71%-a nő vagy lány és a 25%-a 18 év alatti fiatal. Legnagyobb arányban, vagyis 50%-ban a fizikai munkára kényszerített rabszolgák száma a legnagyobb, ezt követi 37,5%-al a kényszerházasságok áldozatainak száma majd 12,5%-al a prostitúcióba erőltetett nők létszáma. A modern rabszolgatartás epicentrumai Ázsiában, azon belül Nepálban és Indiában találhatók meg főként, ahol az adós rabszolgaságra kísértetiesen hasonlító rendszert alkalmazzák. Ezen kívül idesorolható az afrikai Szenegál, Ghana és Kongó, amely térségben a gyerekmunka a legelterjedtebb, valamint a prostitúció és a kényszerházasságok. A Dél-amerikai Brazíliában, Dominikai köztársaságban és Haitin is hasonló a helyzet, kiegészülve a mezőgazdaságban kényszermunkát végző rabszolgákkal.

Természetesen ez töredék információ mind a számon-tartott rabszolgatartó országokról, mind a számokról és ami a legfontosabb magáról az emberekről. Ennek ellenére is megdöbbentő, hogy a kegyetlennek és embertelennek tartott klasszikus rabszolgatartó társadalmi berendezkedés felszámolása után kicsit több mint 150 évvel ugyan abban a gödörben találja magát egy hatalmas embertömeg. Számos országban a legfőbb visszatartó erő a rabszolgaság megszüntetésében a korrupció, amely minden emberi szabadságjogot felül múl. Ezen kívül a súlyosbítja a helyzetet a fokozott diszkrimináció, amely az elmaradottabb országokban többnyire a nőkre irányuló negatív megkülönböztetés oly módokon, hogy megfosztják a tanuláshoz és a szabad döntéshozatalhoz való joguktól őket. Az ENSZ célja, hogy 2030-ra teljesen felszámolja a modern rabszolgaságot, de az eddigi tapasztalatokból ez az elképzelés kétségbe vonható. Mindenesetre láthatjuk, hogy az anyagi érdekek oltárán hány gyermek életét hajlandó feláldozni néhány társadalom és milyen kegyetlen módon képes szemet hunyni a hatalom egyes embertelen visszaélések felett.

Túl összetett és szerteágazó téma lévén rettentő nehéz lenne egyenes konklúziót levonni a történelem eddigi eseményeit, valamint a statisztikákat szem előtt tartva, azonban nem fordulhatunk el egy-egy ehhez hasonló eset hallatán. Attól, mert nem látjuk milyen munka és mennyi szenvedés árán kerülnek boltjaink polcaira a számunkra hétköznapi használati tárgyak, még nem jelenti, hogy nincs jelen a modern rabszolgaság.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian