A megújulást elősegítő Workshopokról…- Interjú Dr. Herke-Fábos Katalinnal

A korábbiakban is foglalkoztunk a pécsi jogi kar tanrendjének megújulásával, s az ehhez kapcsolódó Workshopokkal. Hogyan lehet a hallgatókat motiválni, aktivizálni, aktualizálni az oktatási technikákat, oktatótársakkal inspirálni egymást, s hogy zajlottak a kurzusok a „maradj otthon” időszakában? Az egyik résztvevő tanárnővel készítettem interjút, indíttatásáról, tapasztalatairól és észrevételeiről.

Beszélne arról, hogy a jog területén mivel foglalkozik Ön?

Dr. Herke-Fábos Katalin: A polgári jogi tanszéken belül, Korinek Bea tanárnővel alkotunk egy külön kis „szigetet”, mi vagyunk a Családjogi és Szociális Jogi Csoport. Ezt a két tárgyat tanítjuk, kiegészítő tevékenységként mindkettőnknek vannak szemináriumaink, amiben én elsősorban a mediációs területre fókuszálok segítőtársammal, Borbás Eszterrel. A mediációt nagyon jól össze lehet kapcsolni a családjoggal, másrészt abban találtam meg azt a kreatív vonalat, amit a korábbi munkáim során nem. Éppen ezért sokszor pályatévesztőnek gondoltam magamat, ami igencsak megviselt. Szeretek fiatalokkal együtt dolgozni, gondolkodni. Úgy érzem, hogy ez a két terület az életemben, teljes mértékben össze tud kapcsolódni.

Milyen témájú Workshopokon vett részt?

Dr. Herke-Fábos Katalin: Egy hosszú Workshoppal indítottunk, amit a „Passzív hallgatóból motivált zseni” címre kereszteltek. Ezt két periódusban végeztem a karon dolgozó más oktatókkal, ami lezárult. Már tombolt a járvány, március vége óta két újabb kurzusa is volt az Eszternek, utóbbi kettő az interneten, a Zoom felületén zajlott. A második Workshop a „Prezi” nevet viselte. Az online tanfolyamhoz kevesebb résztvevő csatlakozott, de akik részt vettünk, a motivációnk óriási, és emellett egymást húztuk fel jobbnál jobb ötletekkel. Nagyon jó szupervíziós lehetőség volt, ott szembesültünk egy-egy feladaton keresztül, hogy ugyanazokkal a problémákkal küzdünk a hallgatók megszólítása terén. Körülbelül egy hónapja zárult le a harmadik, a „Virtuális Szcenárió”, ami a történetmesélésen alapuló oktatási technika, amikor a hallgatókat bele kell helyezni – a mi esetünkben egy jogi környezetbe -, s különböző választási lehetőségek elé kell állítani őket, ezen keresztül megtalálni az optimális útvonalat, hogy mindenki eljusson a tökéletes feladatmegoldásig. Jövő héten kezdődik a negyedik képzésünk.

Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen ezeken a Workshopokon?

Dr. Herke-Fábos Katalin: Nem tudom mindig kellő módon megszólítani a hallgatókat, ahogy szeretném. A mostani generáció oktatás szempontjából mást igényel ahhoz képest, mint amikor én tanultam. Úgy éreztem, fejlődésre van szükségem ahhoz, hogy még jobban át tudjam adni azt, ami szerintem fontos mind a kötelező, mind a szabadon választható tantárgyak esetében. Kreatív személyiségemnek köszönhetően szeretem, ha konkrét esetekkel tudom szemléltetni a leadott anyagot a hallgatóim számára. Többet kaptam a kurzustól, mint amit vártam. Több oktatóval a köszönésen kívül nem volt más jellegű kapcsolatom, és szépen lassan jöttünk rá arra, hogy az életünk különböző területein hasonló problémáink vannak. Szakmailag ugyancsak hidat nyújtottak Gombor Eszter oktatónk Workshopjai. Az órák végén Ötletbörzét tartottunk, ami emailben, messengeren vagy Eszter által megadott más platformokon folytatódott. Nem kell térben és időben egy helyen tartózkodnunk, mégis zajlottak az ötletelések, amik mostanában is tartanak. A továbbképzések nemcsak a tanítási technikánkat segítik hallgatóbarátibb módon fejleszteni, hanem nekünk is az informatikai-vizuális terünket tágítják. Tehát amellett hogy átadjuk, amit tanultunk, saját magunk is fejlődünk.

Tanult módszerek közül van kedvence? Tudta alkalmazni a gyakorlatban? Kapott már visszajelzést a hallgatóktól?

Dr. Herke-Fábos Katalin: A tavaszi szemeszterben próbáltam alkalmazni a tanult módszereket, ezeket hozzá tudom tenni a korábbi továbbképzésekről hozottakhoz. Ami szemináriumokat tartok, azok eltérnek más hagyományos óráktól, ezeket a lehetőségeket csak azért lehet megvalósítani, mert kiscsoportos órák vannak, s a hallgatók aktív részvétele miatt. Ezt a fajta együttműködést, konstruktivitást szeretném egy kicsit átemelni a kötelező órák idősávjába is, hogy ne féljen a hallgató, ha fel kell szólalni, vagy csoportban dolgozni. Tehát, ha a diák nem szeret szerepelni, akkor összetesszük olyan hallgatóval, aki pedig igen, és a mintakövetéssel a visszahúzódót bele tudjuk illeszteni a feladatba. Egy konkrét eseten keresztül sokkal jobban rögződik a tananyag, mintha a száraz törvényszövegeket adagolnánk egy óra húsz percben. Nekem visszajelzés, hogy évről évre sokan veszik fel a szemináriumokat, hiszen nem a hagyományos oktató-hallgató keret között gondolkodunk, sokkal inkább a mellérendeltségi viszony jelenik meg az órákon. Természetesen nem csak ezért népszerű, hanem az is mellette szól, hogy nincsenek évközi számonkérések, záróvizsgák, s ez nem utolsó szempont a hallgatók számára. A mediációs szeminárium végén kiküldünk egy értékelő kérdőívet, amiben név nélkül tudnak válaszolni az általunk feltett, irányított kérdésekre. Tehát ez nem önkéntes jellegű, ugyanakkor mégis tudunk következtetéseket levonni az órák hasznosságáról, tartalmáról.

Mit érez, fejlődött oktatóként?

Dr. Herke-Fábos Katalin: Ezt saját magamon nem tudom lemérni, az biztos, hogy vizuálisan, informatikailag volt hova fejlődnöm, mert az nem erősségem. Eszter elméletben alapozta meg, hogy vizuálisan hogyan tudjuk a hallgatók figyelmét megragadni. Ebben biztosan fejlődtem, ugyanakkor nem én vagyok ebben a mérce, hanem a hallgatóknak kell kritikusan ezt megítélni, mert ők láthatják egy oktatón a változást, a fejlődést.

Hogyan zajlottak a kurzusok?

Dr. Herke-Fábos Katalin: A koronavírust megelőző időszakban heti egy alkalommal, három órás, személyes képzésen vettünk részt. A program sűrű volt, de mindvégig tartalmas és érdekes, hiszen mi is igyekszünk élményalapú oktatást folytatni, Eszter ugyancsak ezt tartotta szem előtt. Néha picit megcsúsztunk, mert egy-egy kérdést sokáig boncoltunk, teret adott kérdéseinknek, amire ha nem tudott azonnali választ adni, a későbbi órákon felkészülten válaszolt. A pandémia idején az első óra személyes jelenléttel zajlott volna, de miután Eszter Kanadában él, nem volt lehetősége már az első napokban sem az országba beutazni, így online folytatódott. Egy képernyőmegosztással láthattuk a diákat, valamint magát az oktatónkat, aki több hangfelvételt, videót készített. A kurzus alatt nagy teret kapott az, hogy reflektálhattunk az elhangzottakra. Eszter közvetlen stílusa megalapozta a jó hangulatot, ugyanakkor, ha elkalandoztunk egy kérdéssel más irányba, szólt és visszakanyarodtunk a szerves anyaghoz. Picit olyan ez, mintha mi oktatók újra visszaültünk volna az iskolapadba. Ami rendkívül jó volt, a Reflektív Napló alkalmazása, amiben összefoglalta, hogy mi történt az órán, belerakott személyes élményeket, sztorikat névre szólóan, ezáltal visszacsatolva nekünk, hogy hogyan ’értékel’ minket.

Igényelt hétről hétre otthoni felkészülést a Workshop?

Dr. Herke-Fábos Katalin: Az elején meglepő volt az, hogy Eszter mennyi plusz anyagot küldött, amit a következő előadásra fel kellett dolgozni. 3-4 alkalom után rájöttem, hogyan lehet rákészülni, és összességében nem igényelt sok időt a felkészülés, sőt, várakozásokkal teli volt a két óra közti időszak.

Ha lehetősége nyílik, máskor is részt venne ilyen képzésen?

Dr. Herke-Fábos Katalin: Ha időm és lehetőségem engedi, akkor biztosan, mert Eszter olyan horizontokat hoz be, ami engem nagyon érdekel, és azt gondolom – miután én magamat a kezdő oktatók közé sorolom, akikre bőven ráfér még tapasztalat és tanulás -, hogy a fejlődésnek folyamatosnak kell lennie, s igenis, szükség van az új, modern módszerekre.

A Média Iuris nevében köszönöm szépen, hogy válaszolt kérdéseimre!

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian