a-magyar-operett-napja_EGYETEMISTAK_MAGAZINJA

Ma van a Magyar Operett Napja!

Ha azt mondom, hogy zenés színház, biztos vagyok benne hogy az első, ami mindenkinek eszébe jut, az egy opera vagy egy balett előadás lenne, ami nem is véletlen, hiszen talán ezek a legelterjedtebb zenés műfajok. Ezután valószínűleg a musicalekre asszociálna mindenki, ami jó pár éve egy erősen feltörekvő műfaj. Azonban van egy olyan ága a zenés színházi világnak, ami már-már kuriózumnak is számít, ez pedig az operett.

„Hajmási Péter, Hajmási Pál”*

A Magyar Operett Napját 2002-ben nyilvánították emléknapnak, a dátumválasztás pedig nem véletlen: október 24. két méltán híres, az operett műfajában kiemelkedőt alkotó zeneszerzőhöz is köthető. Erre a napra datálható Lehár Ferenc halálának, illetve Kálmán Imre születésének évfordulója. Nem sokkal később, 2013-ban a magyar operett még egy jelentős mérföldkőhöz ért: hivatalosan is hungarikummá vált.
(* Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének egyik dala)

„Cintányéros cudar világ”*

Az operettben (amely szó egyébként kis operát jelent, az elnevezés pedig Mozarttól származik) arányosan megoszlik mind a zárt formájú zene, mind a párbeszéd, és ahogy az egy zenés színházi műfajhoz illik, a tánc is jelentős szerepet kap benne, a finálék pedig mindig látványosak, nagyívűek. Ezek a darabok általában három felvonásból állnak, manapság azonban a második és harmadik felvonás gyakran egyben, szünet nélkül megy le, mindössze a függöny összevonásával jelezvén a felvonás végét. A történet gyakran csavaros, a főhősöknek sok akadályt és félreértést kell leküzdeniük – mindezt sokszor szórakoztató, komikus módon, ám a végére minden a helyére kerül, minden tisztázódik, és szinte mindig happy enddel zárul. A cselekmény szereplőgárdája általában négyesre épül, így a legtöbb operettben megtalálhatjuk a primadonnát, a bonvivánt, a szubrettet és a táncoskomikust. A fő szál mindig a primadonna és a bonviván szerelmének története. Míg előbbi az igazi elegáns, kifinomult női karaktert testesíti meg, utóbbi a hősszerelmes férfi szerepében tetszeleg. Az ő kettősük mutatja be a drámaibb, szerelmes szálat, míg a szubrett és a buffo a humort csempészik a darabba. A szubrett mindig bohókásabb, fiatalabb, szeretnivaló komika, míg a táncoskomikus karakterének gyökerei a commedia dell’arte és a cirkuszi bohócok világáig nyúlik vissza. Nemritkán előfordul az is, hogy a félreértését, helyzetkomikumot az előbbi két pár cseréje okozza.
(*Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjének egyik dala)

„Ringóvállú csengeri violám”*

Maga az operett a 18. században ismertté vált daljátékból alakult ki: a 19. században váltott irányt, és vált egy nagyvárosi, szórakoztató színpadi műfajjá. A forradalom után egyre több emberhez jutottak el a zenés művek, hisz korábban főleg a nemesség, az urak körében volt divat, és lehetőség a zenehallgatásra. Ekkor kapta új nevét egy régi, párizsi zenés színház, mely az Opéra Comique lett (amit komikus operaként fordíthatnánk), itt pedig a nagyvárosi emberek számára is megnyílt nem csak a zenehallgatás, de a zenés színházak megtekintésének lehetősége is.
Magyarországon 1863-ban íródott az első műfajilag is megnevezett operett, Huber Károly Víg cimborák című műve, ekkortájt a Népszínházban élte a műfaj első pesti virágkorát. Sajnálatos módon ebből az időszakból nem maradtak meg darabok a színházi életben, mert hiába volt sikeres egy darab, a lejátszó rendszer miatt a bemutató szezon után nem játszották őket. De nem kellett sokat várni, és hamarosan Magyarország úgymond „operett-nagyhatalommá” vált, hisz Kálmán Imre, Lehár Ferenc és Huszka Jenő darabjai nemcsak hazánkban, de külföldön is hatalmas sikert arattak. Közülük is a legismertebb komponista Kámán Imre lett világhírű művével, a Csárdáskirálynővel.
(*Kálmán Imre Marica grófnő című operettjének egyik dala)

„Ahol az ember felmászik a fára”*

Bár sokan idejétmúltnak, elavultnak neveznék az operett műfaját, ez korántsem így van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a mai napig töretlen sikerrel játsszák nem csak a fent említettek számos operettjét, de ugyanúgy az első operettszerző, Offenbach műveinek fordítását, mint Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs, Jacobi Viktor, Szirmai Albert vagy Eisemann Mihály darabjait is. Kiváló példa erre, hogy nem csak budapesti színházak repertoárján szerepelnek, akár ugyanazok az operettek (mind a Vígszínházban, mind pedig az Operettszínházban műsoron van Szirmai Albert rendkívül szórakoztató Mágnás Miska operettje). Ugyanígy a vidéki nagyvárosokban is hatalmas sikernek örvendenek ezek a darabok, többek között a debreceni Csokonai Színházban futó Csárdáskirálynő – aminek pikantériája, hogy a darab társrendezője, Peller Károly alakítja az előbb említett Mágnás Miska címszereplőjét az Operettszínházban, koreográfusa, Szkáli Edina pedig szintén ugyanennek a színháznak a művésze. Azonban nem csak magyar nyelvű területeken rajonganak ezért a különleges műfajért, évről-évre turnéra indul egy-egy társulat, hogy külföldön is bemutassák darabajaikat, így nem csak a Víg Özvegy, de a Countess Marica és a Csardasfürstin is hatalmas népszerűségnek örvend.
(Ábrahám Pál Viktória című operettjének egyik dala)

Kiemelt kép forrása: operett.hu/A Magyar Operett Napja 2018

EnglishGermanHungarian